Szavakon túl

Ősanyával és a Földdel való kapcsolat erősítése, a teremtés bőségének áradása a szív szeretete és kiáradása által.

Ezúttal elsősorban az érzelmek és az intuíció, a belső sugallat vezet minket tova utunkon s így kapcsolódunk belsőnkhöz, társainkhoz és Mária Magdolnához.

Időpont: 2011. szeptember 3. szombat, 10:00 óra
Helyszín: Máriagyűd, kegytelmplom
Gyülekező és esőhelyszín: Pécs, Mohácsi út 35., 9:00-9:30 óra

Holdfázisok

A hold változásai hatással vannak életünkre, mindennapjainkra. A holdciklusokat tanulmányozva választ kapunk arra, hogy miért vagyunk bizonyos napokon ingerlékenyebbek mint máskor, illetve miért gyógyulnak bizonyos napokon gyorsabban vagy épp lassabban sebeink, és mikor teljesítünk jobban a szokásosnál.

 Újhold

Ekkor a legerősebb a test méregtelenítése. Aki ilyenkor böjtöl, a legjobb módszert választja a betegségmegelőzésre. Ezen a napon jó belekezdeni valami újba illetve a rossz (gondolkodási, viselkedési) szokásokról lemondani. Az erős elvonási tünetek, amik koffeinelvonásnál is jelentkeznek, mérsékeltek lesznek, és szellemileg is könnyedebben viseljük a veszteséget

Ez az időszak megfelelő az újra kezdésre, tervezésre. Ilyenkor ajánlatos valamibe belekezdeni. A beteg fák és növényeket visszametszésére alkalmas napok.

Ilyenkor a műtétet kerüljük, mert lassabban gyógyul a seb.

 Növő hold

A regeneráció, felvétel, beszerzés, növekedés ideje. A növő hold beszerez, tervez, felvesz, felépít, belélegez, energiát raktároz, erőt gyűjt, védelemre és pihenésre késztet. Minél közelebb van a telihold, annál erősebb az erőhatás.

Minden amit a növő holdnál a test és szervei általános erősítésére teszünk sokkal hatékonyabb mint fogyó holdnál. De fontos az is, hogy előtte méregtelenítsük a testet. Minden hiánybetegség nagyobb hatásfokkal gyógyítható. Gyorsabban beépülnek az ásványi anyagok, vitaminok, a magnézium, kalcium, a vaskészítmények jobban hatnak, amire különösen a várandós nők jó, ha odafigyelnek. Növő holdnál gyakrabban gyűlik fel a lábakban a víz és nehezebben lehet kihajtani. Némely mérgezés (pl. darázscsípés vagy gombamérgezés) erőteljesebb tünetekkel jelenezik. Sokszor elég egy vértisztító tea a tünetek megszüntetéséhez, de a gyógyszerek is hatékonyabban növekvő holdnál. Minél nagyobb a hold annál lassabb a gyógyulás és erősebb a sebképződés. Mindent jól felvesz a test, ami gyógyító, erősítő hatással van rá, ezért ilyenkor nagyobb az öngyógyítási ereje Az étel is ilyenkor raktározódik a legjobban, aki odafigyel az alakjára egy kicsivel kevesebbet egyen ezeken a napokon.

A növő hold napjain túlsúlyban vannak a pozitív hatások. Több a születés, de a legtöbb születés teliholdkor van. Ilyenkor jó veteményezni, főleg azokat a növényeket, amiknek a termése a föld felszínén van, illetve ilyenkor jó gyümölcsfákat és virágokat is ültetni. Ezeken a napokon jobban  nő a fű.

 Telihold

Érdemes teliholdkor böjtölni, mert könnyeden felvesz mindenféle anyagot, ami a test szervezetésbe kerül, így a károsakat is. Gyorsabban felgyűlik a víz a szervezetben, a kötőszövetek lágyabbak lesznek. Ez a legalkalmatlanabb időpont a műtétre, a vérzés erősebb mint bármikor máskor és lassabban gyógyulnak a sebek is. Ilyenkor védőoltást se lenne szabad adni. Ha mégis ez a helyzet, a gyereket úgy kell kezelni mintha betegségből lábadozna épp. Ilyenkor a legerősebb a hold hatása. Erős érzelmeket hív elő az emberből, legyenek ezek pozitívak vagy negatívak. Ilyenkor születik a legtöbb gyerek, de ilyenkor több a baleset, az erőszakos cselekedet is. Teliholdkor a legmagasabb a felvétel, ezért pl. a növényeket ilyenkor jó trágyázni. Teliholdkor ajánlatos gyógynövényeket gyűjteni, mert ilyenkor a legerősebb a gyógyerejük. Főleg gyógyító hatású gyökereket jó teli hold éjszakáján kiásni, mert a napfény jelentősen csökkenti hatóerejüket. A szervezet nyugtalan, izgatott. Érzékeny emberek alvászavarban szenvednek vagy különös álmaik, vízióik vannak.

Fogyó hold

A fogyó hold méregtelenít, tisztít, izzaszt, kilélegeztet, szárít, rögzít, és teljes erőkifejtésre és energiafelhasználásra sarkall. Minél közelebb az újhold annál erősebb az erőhatás.

Ilyenkor a legjobb a méregtelenítés. Ez az időpont a legalkalmasabb arra, hogy megtisztítsuk magunkat és a környezetünket, lakásunkat. Könnyebben, gyorsabban megy a takarítás, mosás, mosogatás. Ilyekor előnyös az operáció, a gyógyulási folyamat lerövidül. Gyengébb lesz a vérzés, és ritkábban maradnak fenn olyan sebhelyek, melyek az energiaáramot blokkolják.

Ez a leadás, energia felszabadulás, kilélegzés ideje. Az újhold megszabadít a kétségektől és a félelmektől és növeli a pozitív érzelmeket. Ilyenkor azon növények veteményezése kedvező, melyek a föld alatt hozzák meg termésüket, pl. krumpli, répa. Fogyó holdkor előnyös a növények trágyázása és öntözése. Ilyenkor teljesít a test és a szellem a legjobban. Gyorsabban gyógyulnak a sebek, ezért előnyös az ilyenkor végzett műtét is.

Irodalom:

Johanna Paungger - Thomas Poppe: Gyógyító hold

Helga Föger: Mit dem Mond leben

Női öntudatra ébredés

Csodálatos látni, ahogy a nők egyre inkább öntudatukra ébrednek és kezdik élni nőiségüket -mai táncmeditáción ez az élmény fogalmazódott meg bennem. Eleve nagyon szeretem érezni Mária Magdolnát és imádom, ahogy hozzááll az emberekhez, ahogy gyengéd elfogadó szeretetével közelít mindenkihez. Számomra felemelő ezt végignézni, ahogy teszi a csodákat az emberekben, a nőkben, ahogy egy nő egyre inkább leteszi régi terheit, képzeteit és meri önmagát vállalni és megélni önmagát, a nőiségét, azt, aki ő belül. Ahogy kezdi magát szépnek látni, nőnek érezni. Egyre felszabadultabb lesz, egyre jobban élvezi megélni önmagát. Egyre jobban elfogadja és szereti magát, s közben tisztul teljes lénye. Ezzel megváltozik az élete és egyre nagyobb csodákat hív be életébe csupán azáltal, hogy szereti önmagát és ezt kisugározza a világra. A tánc, a sámándob, az énekhang csupán eszközök, az igazi csoda a nőben rejlik és mindig is ott volt, csak elő kell hívni. Személy szerint én is nagy utat jártam be az Istennővel és Mária Magdolnával való első találkozásom, 2006 óta. Ha visszagondolok egy olyan fiatal nő voltam, aki nem is tudta magáról, hogy nő, teljes mértékben elnyomtam nőiségem minden formában. Akkor, egy női elvonuláson kezdtem csak ráébredni női mivoltomra és lassan elkezdtem felvállalni és élni azt. Amit régen negatívan éltem meg azt most pozitívan, elkezdtem magam szeretni, szépnek gondolni és kiadni magamból mindazokat a sérelmeket és gyógyulásra váró sebeket, amik bennem voltak. Egyre inkább átadom magam az Istennőnek és Mária Magdolnának. Ez egy folyamat, és véleményem szerint egy csodálatos út. A nő ereje a nőisége és annak a teljes megélése – az öltözködésén, a szexualitásán, a foglalkozásán, az életmódján keresztül – minden, amit tesz, őt fejezi ki. És ha ő jól van, akkor tud adni másnak is, és tud töltekezni más is az ő szeretetéből. Valójában a legnagyobb gyógyító erő az elfogadás és a szeretet. Ha valaki érzi, hogy elfogadják és szeretik, szárnyra kap. A nők ereje pedig a közösségben rejlik, ahol sokkal intenzívebben élhetik meg nőiségüket és az összetartozást, a női testvériséget. Az élet misztériumát minden nő hordozza és ugyanazt a ciklust követi. Szoros kapcsolatban van a természettel és ahogy gyógyulnak a nőiségen ejtett sebek, úgy gyógyul a Föld is. A tanfolyamok sem azért sikeresek feltétlenül, mert új tudást adnak és mert egy nagy tudású valaki azt átadta – persze az is fontos és egy lökést ad hogy kezdjünk vele valamit az életünkben-, hanem a közösség ereje adja a hihetetlen erejű szárnyaló élményeket, amiért visszavágyunk ismét abba a közösségbe, ahol ezt megéltük. Ha néhány nő összejön, aki jóban van egymással és szereti egymás társaságát, akkor már óriási erők jönnek mozgásba – ez igaz bármilyen közösségre. A közösség jobban fenntartja az erőt, minden élmény sokkal intenzívebb, de a mi utunkat ennek ellenére magunknak kell járnunk, nem várhatjuk a közösségtől életünk megoldását, az csak segítségként van jelen. Fontosnak tartom a közösséget, a nők közti egységet, jobban segíti megélni és élni a nőiséget, de mi magunk is nagyon sokat tehetünk ezért. Minden nap átölelhetjük magunkat és azt mondhatjuk magunknak, hogy „teljes szívemből szeretem magam”. Megengedhetjük magunknak, hogy táncoljunk csak úgy a szobában és abban mindent megéljünk szabadon, minden elfojtott, gyógyulni kívánó dolgot, és persze csak úgy mozoghatunk is, csupán mert jól esik. Évek óta táncolok már mindenféle formában: egyedül, csoportban, párban. Voltam különböző tánckurzusokon, társas és női táncokon vettem részt pl. flamenco, hastánc stb. illetve táncmeditációkon, újabban szakrális táncon. Azt vettem észre, hogy a tánc számomra az élet és az isten/nő dicsérete. Nagyon élvezem, és nagyon sokat gyógyított rajtam az évek folyamán, illetve segítette személyiségfejlődésemet. Mivel intenzíven foglalkozom vele, nem csak eltáncikálásról van szó, hanem igen intenzív belső folyamatról, ami sok fájdalmat is előhívott belőlem, mert szembesülnöm kellett magammal, de ugyanakkor határtalan örömet is nyújtott és kapukat nyitott meg előttem egy új szeretetteljesebb világ illetve önmagam felé. A tánc nem csak gyógyít, nem csak önkifejezés, hanem segíti a kommunikációt is a saját lélekkel, szellemmel, az égiekkel és segíti az egység kialakulását is. Első körben saját magunk egységének és teljességének a megélését, majd a többiekkel való egység megélését is. Rengeteg útja-módja van az emlékezésnek, a tánc csupán egy. De ami fontos, hogy emlékezzünk ismét arra, hogy nők vagyunk és ezt élvezzük. Szeressünk nőnek lenni, mert ez egy csoda.

A hang csodái - hangterápia

A megnyilvánult univerzumban minden dolog rezgő természetű. Mindennek van hangja és vibrációja. Közvetlen kapcsolat van egy dolog formája és rezgésfrekvenciája között.

A hangterápia a rezgésterápia egyik legősibb formája. Az ember rezgésből áll, és a hang képes módosítani hangulatainkat és érzelmeinket, oldani pszichikai feszültségeket, szabályozni a biológiai folyamatokat és emelni a tudatállapotot. Azáltal, hogy segíti felszabadítani a tudatot, a hangterápia elősegíti a tisztább gondolkodási folyamatokat. Az egész emberi energiarendszerre hatással vannak környezetünk hangjai, sőt, a fülünkkel nem hallható hangok is hatással vannak ránk. A hangvibrációk hatással lehetnek a sejtek közötti folyamatok rezonanciamezőire egészen a gének szintjéig, sőt atomi és szubatomi szintekig. A szándék, a tudat és a hang megfelelő használata a döntő. Mivel a hang rezgő természetű a megfelelő hang befolyásolja a hozzá tartozó formák rezonálását. Pl. semmi sem nyugtat meg jobban egy csecsemőt mint a dobogó szív. A zavaros szívverés egyenletes, szabályos, lassú ritmusúvá válik, ha az anya énekel gyermekének. Az óceán hangja szintén szabályozza a szívverést, de amikor megszakad, visszatér eredeti ritmusához.

Az ayurvéda használ bizonyos ősi hangokat, a mantra vezérelt meditáció megnyugtatja a lelket, lelassítja a légzést. Az ilyen hangok képesek meggátolni a ráksejtek kialakulását, a hindu mantra az „om” pedig fenséges geometriai formákat hoz létre. A legmagasabb frekvenciájú hullámok – a béta hullámok – az aktív gondolkodást jellemzik, a lassabb alfa hullámok a lankadt tudattal járó meditatív állapottal állnak kapcsolatban. A théta hullámok a kreatív éleselméjűséget segítik, amikor pedig alszunk delta-hullámokat bocsát ki az agyunk. A bizonyos frekvenciákkal töltött zenék hallgatása fel is gyorsíthatja és le is lassíthatja az agyhullámok rezgésének mértékét. Néhány magas frekvencia úgy viselkedik mint a természetes fájdalomcsillapítók. Boldogságot és a fájdalomérzet tompítását idézik elő a 2000 Hz körüli hangok.

Hangokkal fejezzük ki magunkat. Az érzelmeket sóhajjal, sírással, nevetéssel, nyögéssel, stb. ki lehet fejezni, de hangsorokat, dallamokat is használhatunk érzelmeink kifejezésére, mely az egészség megóvásában fontos szerepet játszik. A nevetés endorfint bocsát ki, a sírás által pedig megkönnyebbülünk. Minden érzelemhez kapcsolható hang és az érzelmek teljes hangskálájának kifejezésével mozdítjuk elő a gyógyulási folyamatot. A hang mint érzelmi állapotok kifejezése gyógyító és tisztító erejű, a fizikai folyamatok megváltoztatására szolgálhat, illetve hangok által bizonyos tudatállapotok is létrehozhatók.

Fontos tudatossá válni a bennünk zajló érzelmekről, és ezt hangunk által fejezzük ki, ami bennünk zajlik épp. Ezt a hangot addig adjuk ki, amíg meg nem könnyebbülünk és meg nem tisztulunk. Ha felébred bennünk egy érzelem a hathorok azt tanácsolják, hogy keressünk egy megfelelő helyet ahol kiadhatjuk hangunkat és átáramoltatjuk magunkon, mivel ez tisztít és kiegyensúlyozottabbá tesz. A hangok kiadásának ugyanis semmi köze a zenei képességekhez vagy a gyönyörű hanghoz. Ez az energia összeszedett kifejeződése a hangon keresztül, amelynek sok kedvező hatása van.

A tonizálás – egy magánhangzó kibocsátása egy hangon - nagyon hatásos, mivel a hang megváltoztatja a test összes sejtjének rezgését. Tonizálás után az emberek általában békét és megújulást éreznek magukban, gyakorlása oldja az érzelmi traumát, tisztít. Az ősi hindu misztikusok használták a „mmmmm” tónust, ami a harmadik szem csakrára van hatással, hogy megnyissák és serkentsék az intuíciót, ösztönözzék a tobozmirigyet és energetizálják az agyat. A túltonizálás a sámándalokban, de a gregorián énekekben is megtalálható, nyugodt lélekállapotot idéz elő, a lélekkel való találkozást segíti.

Az éneklés és a kántálás kiengedi a feszültséget, segít megszabadítani az elviselhetetlen érzelmektől, emeli a lelket és serkenti az életkedvet. Megszabadulhatunk a felgyülemlett fizikai és pszichológiai energiától. Enyhíti az aggódást, csökkenti a félelmet és elpusztítja a negatív rezgést. Ez az oka annak, amiért egyes gyerekeke énekelnek vagy dúdolnak, ha félnek pl. a sötétben.

A kántálás tisztítja a csakrákat és segít helyreállítani a harmóniát a test energiarendszerében. Az indiánok úgy tekintették az egész valóságot mint a rezgés finom hálóját, amire hatni lehet a kántálás, az imádkozás és a tánc által.

Bármilyen hang vagy szó éneklése mely eszünkbe jut gyógyító erejű. Sok hangterapeuta szerint mindenkinek megvan a saját gyógyító dala, ezekben alapdallamok, értelmes és értelmetlen szavak, ősi hang fordulnak elő. Bármilyen információ, amit ritmusba vagy zenébe helyezünk erős hatással van a szellemünkre.

Minden csakra kapcsolódik egy hanghoz. A gong, a harang, a kristálytál, hangtál különösen erőteljes gyógyító eszközök. A csakráknak a következő hangok felelnek meg: Gyökércsakra: C, Szexcsakra: D, Solar plexus csakra: E, Szívcsakra: F, Torokcsakra: G, Homlokcsakra: A, Koronacsakra: H.

A dobok fel tudják idézni az emberi szív lüktetését. Több mint 10ezer éve használják őket, számos formájuk fejlődött ki. A sámándob a különböző valóságok közti átjárás, a szellemi világban való utazás eszköze. A dobolás rituális táncokat kísér, például a természet ciklusának, a születés, a beavatás, a házasság és a halál pillanataiban is dobszó kísér. Segít emberek egyesítésében és a tömeges rezgésterápia egy formája lehet. A különböző ritmusok rezgést hoznak létre, amelyek azonosulnak a test energiarendszerével, a testen keresztüli energiaáramlást serkenti és egyensúlyozza.

Az ausztrál didgeridoo egy másik ősi gyógyító hangszer, amit eredetileg az ausztrál őslakosok használtak a történetmesélés kísérőeszközeként. Ha valaki beteg volt, azt mondták, hogy „a dala” megy rosszul és újra eljátszották az énekét. A frekventált rezgések képesek megtisztítani a testet az energiaakadályoktól és a mélyen rejlő pszichikai feszültségektől.

Természetesen a zene hallgatása is különböző érzelmeket nyit meg bennünk és mély hatással lehet ránk. Dr. John Diamond szerint az indiai tamtam dob a test vitalitását erősíti és az izomerőt, míg a popzene gyengíti.  

Minden csakrára hatással van a zene. A klasszikus szimfónia, az operák és korálok egyformán hatnak a különböző csakrákra. A kemény rock és heavy metal a gyökér, napfonat és szakrális csakrára hat leginkább, ezeket viszont túlzottan felerősítheti. A barokk és kamarazenétől viszont megnyugszanak a csakrák. A népzene a szívcsakrára irányul, a reagge zene a gyökér és szakrális csakrára hat jótékony erővel, a jazz pedig a harmadik szem és a koronacsakrára fejti ki hatását. Az aborigini dobritmusok az egész csakrarendszert felnyitják. A new age zene célja a gyógyító és egyensúlyozó hatás mindegyik csakrát illetően.

A hang tehát megtisztíthatja az érzelmeket, segítheti a különféle tudatállapotokba való belépést, és megnyithatja a tudat és az éberség egy bizonyos szintjét. A tudatot, a szándékot, a saját hangot használva hatással lehetünk a megnyilvánult teremtés bármelyik szintjére. A hang világokat nyithat meg.

Irodalom:

Clare G. Harvey, Amanda Cochrane: Rezgésterápia

Tom Kenyon- Virginia Essente: A Hathorok

Beavató mese - A tizenkét varjú

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, túlonnan túl, innenen innen, volt egy szegény özvegyasszony, s annak tizenkét fia s egy leánykája. Búsult is szegény feje eleget, hogy mivel tudja eltartani ezt a tenger sok gyermeket, mert száraz kenyér is mikor volt s mikor nem az asztalfiában.

Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogták az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.

Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:

- Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!

No, halljátok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert hogy éppen nyitva volt az ablak: huss! kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el!

Hej, nagy erős búbánat nehezedett a szegény özvegyasszony szívére, éjjel-nappal folyt a könnye, mint a patak, s kesergett mindig, hogy az isten úgy elvette volt az eszét, hogy olyan bolond beszédre nyíljék az ő szája.

Kicsi kisleány volt még a szegény özvegyasszony leánykája, de tudta, hogy miért sír, miért kesereg az édesanyja, s azt mondta egyszer:

- Lelkem édesanyám, én többet nem nézhetem a sírását, elmegyek világgá, s addig vissza sem fordulok, amíg a bátyáimat meg nem találom.

Hiába beszélt a szegény asszony, hogy ne menjen, ha már kifogyott a tizenkét fiából, legalább őbelőle ne fogyjon ki: a kisleány elbúcsúzott az édesanyjától keserves könnyhullatások közt, s elment világgá.

Ment, mendegélt a kislány hetedhét ország ellen, s egyszer egy nagy rengeteg erdőbe ért. A rengeteg erdőben talált egy kis házat, s bement oda nagy bátran. Egy öregasszony ült a kemence alatt, de olyan öreg, hogy az orra a térdét verte. Köszön a kisleány illendőképpen:

- Adjon isten jó estét, öreganyám!

Fogadja az öregasszony:

- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Hát hol jársz itt, ahol a madár sem jár?

Mondja a kisleány:

- Ó, lelkem öreganyám, én tizenkét bátyámat keresem, akik varjú képében elrepültek hazulról, s azóta hírüket sem hallottuk.

No bizony, én magam sem hallottam hírüket, te leányka, hanem ezen a rengeteg erdőn túl van egy kicsi kerek erdő, kerek erdőnek az aljában egy ilyenszerű házacska, amilyen az enyém, abban lakik az én néném, az talán útbaigazít.

Mert hogy éppen este volt, az öregasszony jó vacsorát adott a kisleánynak, aztán vetett neki jó puha ágyat, s lefektette, reggel pedig, amikor fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranykörtét.

Megköszönte szépen a kisleány az öregasszony nagy jóságát, elbúcsúzott illendően, s azzal elindult a kerek erdő felé, azon az úton, amelyikbe az öregasszony beleállította.

Estére kelve a kisleány a kerek erdő aljába ért, s kerek erdő aljában bement a kis házacskába. Hát ott csakugyan még öregebb asszony üldögélt a kemence alatt, s fonta a kendert nagy szorgosan.

Köszön a kisleány:

- Adjon isten jó estét, öreganyám!

- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Ugyan bizony hol jársz itt, ahol a madár sem jár?

Mondja a kisleány, hogy mi járatban van.

- Jaj, édes leányom - mondja az öregasszony -, hírét sem hallottam annak a tizenkét varjúnak, hanem innét hét hegyen s hét völgyön túl, kerek erdő aljában lakik az én néném, az talán útbaigazít.

Ez az öregasszony is főzött neki jó vacsorát, vetett neki jó puha ágyat, s amikor reggel fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranyalmát, hadd menjen aztán isten hírével. Szépen beállította egy ösvénybe, s ugyan lelkére kötötte, hogy abból ki ne térjen.

Megköszönte a kisleány az öregasszony szíves jóindulatját, elindult az ösvényen, s meg nem állott, amíg ahhoz a kis házacskához nem ért, ahol a harmadik öregasszony lakott.

De vagy volt öreg, vagy nem a másik két asszony, a nénjük olyan öreg volt, hogy az orra a földet verte, s azon pergette az orsaját.

Köszön a kisleány nagy bátran:

- Adjon isten jó estét, öreganyám.

No, áldott szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bizony bekaptalak volna. De hol jársz itt, ahol a madár sem jár?

Mondja a kisleány, hogy a bátyjait keresi, akik elrepültek tizenkét varjú képében.

- Hát bizony, ha azokat keresed, éppen jó helyen jársz - mondja az öregasszony, mert én mindennap látom őket, itt repülnek el minden áldott nap az én házam felett, szörnyű károgással. Hanem így, ahogy vagy, el nem mehetsz hozzájuk, mert olyan magas sziklán laknak, hogy annak a teteje az eget veri. De ne búsulj, kisleányom, van nekem olyan csudaírem, hogy ha azzal megkened a gyenge válladat, szárnyad nő, s bátyáidhoz repülhetsz.

No, megvigasztalódott a kisleány erre a beszédre, mindjárt levetette az ingecskéjét, az öregasszony pedig jól megkente a csudaírrel mind a két vállát.

- No most, kisleányom, vacsorálj, s feküdjél le, reggelre olyan szárnyad lesz, hogy az Óperenciás-tengeren is túlrepülhetsz.

Hát csakugyan reggel, amikor fölkelt a kisleány, olyan szép két szárnya volt két gyenge vállán, hogy - csupa csuda.

Az öregasszony adott még neki két aranydiót, s aztán isten hírével útnak eresztette. Megmutatta, hogy milyen irányba repüljön, s a kisleány repült, csattogtatta szép sugár szárnyacskáját, hogy csak úgy suhogott belé a levegőég.

Hét nap s hét éjjel folyton repült, akkor aztán fölért a szikla tetejére.

Hát ott mit talált? Ott bizony egy olyan ragyogó aranypalotát talált, hogy a szeme is káprázott a szertelen ragyogástól. Ő bizony nem kérdte: szabad-e, nem-e, nagy bátran belép a palotába, végigmegy a tenger sok szobán, de ott ugyan egy élő lelket sem talált sehol. Volt minden szobában asztal, ágy, szék, s minden csupa aranyból, ezüstből, aztán kifordult a konyhára, s volt ott főzni-sütnivaló annyi, hogy a szeme nem tudta belepni.

- Ó, bárcsak itt laknának az én bátyáim - sóhajtott föl a kisleány.

De gondolta is, hogy itt laknak bizonyosan, mert megszámlálta, s éppen tizenkét szoba volt, minden szobában egy ágy. Hamarosan nekikészülődött, fölseperte a konyhát, pompás vacsorát főzött, tizenkét személyre terített, ki is tálalta, tizenkét tányérba levest meregetett, aztán mind a tizenkét tányérból evett egy keveset.

Várta, várta, sokáig várta a bátyjait, de azok csak nem jöttek, s a kislány erősen elálmosodott. Sorba nézegette, próbálgatta a tizenkét ágyat, hogy melyikbe feküdjék le, aztán mégiscsak a tizenkettedikben maradott. Abba szépen lefeküdt s elaludt.

Alighogy elaludt a kisleány, jön haza a tizenkét varjú nagy károgással s szárnycsattogással. De bezzeg volt nagy álmélkodás! A konyhán valaki sütött-főzött, a szobákat valaki kisöpörte, az ágyakat megvetette, az asztalt megterítette. Az ám, evett is mind a tizenkét tányérból, csipegetett a kenyérből. - Ugyan ki járhatott itt?

Végigrepdesik a szobákat, sorba nézik az ágyakat, betekintenek, kukucskálnak az ágyak alá, s hát a tizenkettedik ágyban kit látnak?

- Ez a mi húgocskánk! - károgott egyszerre a tizenkét varjú, s összecsattogtatták a szárnyukat nagy erős örömükben.

Abban a szempillantásban fölébredt a kisleány, s volt öröm, de milyen öröm! Nem találták a helyüket.

- Ó, lelkem testvéreim, csakhogy megtaláltalak! - örvendezett a kisleány. - Gyertek haza velem, gyertek, ne sirasson többet édesanyánk.

- Hej - sóhajtott a legidősebb varjú -, most még nem mehetünk veled, amíg az átok alól fel nem szabadulunk. Eredj haza te magad, édes húgom, s mondd meg az édesanyánknak, hogyha a hüvelykujját felhasítja, s kifolyó piros vérével tizenkét inget s gatyát varr nekünk, csak úgy szabadulhatunk fel az átok alól, akkor ismét fiúkká változunk. Mondd meg azt is, hogy amíg varr, senkinek egy szót se szóljon, máskülönben kárba megy keserves-kínos munkája.

De csak egy pillantásig sem volt maradása a kisleánynak: repült haza az édesanyjához, szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben. Mire hazaért, a szegény özvegyasszony betegre sírta magát, hogy ím elvesztette a leányát is, s magára maradott, mint az útszéli fa.

No, most egyszerre vége szakadt a betegségnek s a nagy szívbéli búbánatnak, ahogy hazajött a kisleány, s elmondta a bátyjai üzenetét.

Egyszeribe elővette a szegény asszony, ami vászna volt, szabott tizenkét inget s tizenkét gatyát, aztán felhasította a hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódúlag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal. Jöttek hozzá a szomszédasszonyok, kérdezték, vallatták, hogy ugyan miért varr a vérével, mikor erősebb a cérna, de a szegény asszony egy szót sem szólt, míg mind a tizenkét inget, a tizenkét gatyát meg nem varrotta. Mikor a tizenkettedik is kész volt, hát - csak hallgassatok ide! - berepült az udvarra nagy szárnycsattogással a tizenkét varjú, ott kétszer-háromszor körülrepdestek, s aztán - huss! be a szobába. Ott leszállottak a földre, megrázkódtak, s egyszeribe visszaváltoztak fiúknak.

No hiszen, sírt a szegény asszony, de most már örömében. Jött az egész falu csudalátni. Aztán egy nap múlva, két nap múlva visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnét elhordozták a temérdek sok kincset, amit varjúéletükben gyűjtögettek, hordottak össze. Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.

Aki nem hiszi, járjon utána.

In: Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék

http://mek.oszk.hu/00200/00232/html/index.htm

Mese a női beavatásról (a nővé válásról és az anyává érésről)

A tizenkét varjú

A mese a tündérmesék közé tartozik. Azon belül megváltó-mese, mert fő motívuma a megváltás, azaz a valamilyen okból kifolyólag állattá változtatott egyént vissza kell változtatni emberi alakjába.[1]

Mesekezdő formulával kezdődik, szereplői egy szegény özvegyasszony, annak a tizenkét fiú- és egy lánygyermeke. A családra kezdetben az éhezés, a nyomorúság a jellemző, ami nyomot hagy mind a gyerekekben, mind az anyában, aki talán ugyanígy nőtt fel. Nem is feltétlenül a fizikai dolgok, hanem a szeretet nélkülözését is jelentheti, valamit, amit a szülők nem tudtak megadni. Ezt, ha tudattalanul is, de sokszor továbbadják a szülők gyerekeiknek. A család összes szereplőjére egy hosszú út vár, amit meg kell tenniük. Mindegyiküknek szembesülnie kell önmagával, a saját lelkével és közben a tettek által válthatják meg magukat. Az anya egyedül nevel, nem talál kiutat, hiányzik az apa szerepe, jelenléte, ez főleg a fiúk számára lenne fontos, hisz így nincs férfi mintájuk, amit követhetnének. Az anya még nem elég tudatos, érzelmei vezérlik és így dühében és elkeseredettségében megátkozza a fiait: ”Ó, Uram, bocsásd meg bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!” Ezzel az anya sötét oldalával szembesül, a tudattalannal, a lélek sötét zegzugaival. Az átok egyidejűleg azt is jelenti, hogy fennáll egy kapcsolat, ami ebben a formában tovább már nem működik, már káros és meg kell szüntetni.[2] Ezt az átváltozással, azaz a régi halálával, megszűnésével érhető el, hogy tere legyen az újnak, ami majd meg fog születni. Tehát az anya már nem képes tovább ellátni a fiait, mintegy ellöki magától őket, hogy megtalálják saját útjukat és felnőtté váljanak. Ez a dolog mélyről tör elő belőle, és az élet rendjével azonos. Ahogy ez megtörténik, azonnal megbánja. Ez azt jelenti, hogy igazából még nem tudja elengedni a fiait és ismét magához kötné őket. Visszakívánja a régi mintát, életet, mert még nem tudja, mit hoz az ismeretlen és fél tőle. Ahhoz, hogy az átkot ismét feloldja, idő kell. Ez egy érési folyamat. Tudatos cselekvés szükséges ahhoz, hogy a dolgok a felszínre kerüljenek a tudattalanból, és tudatossá váljanak, hogy meg lehessen őket oldani és továbblépni az új felé. A megváltás, a felszínre hozás, a visszatérés az emberlétbe az ingek megvarrása által kerül sor.[3] Az ing olyan mint egy második bőr, magát az embert jelöli, egy új tulajdonságot vagy magát az egyénné válást, új ember születik belőle, de ahhoz meg kell szűnnie a régi formának.[4] Az, hogy az anya magában, némán varrja az ingeket, azt jelenti, hogy közben megéli a belső értékeit, mélységeit és befelé irányuló életet él, azaz önismeretre tesz szert. A szándéka erős, és türelmes, kitartó munkával eléri azt: „fölhasította hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódulag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal”. Fontos, hogy a saját vérével varrja az ingeket, gatyákat, ami az életet, életerőt szimbolizálja, de a szeretet és az áldozatot is. Az anya tulajdonképpen áldozatot hoz, hiszen el kell engednie a fiait, hogy visszatérhessenek hozzá. Nem korlátozhatja őket, nem lehet többé olyan szoros kapcsolatban velük mint régen, amikor még kicsik voltak, amikor még ő látta el őket. Szembe kell néznie az egóval, a saját önző vágyaival, melyek egészséges anyai szerepében korlátozzák. Amikor ezt felismeri és elengedi véres keze munkája által őket, akkor nyeri vissza fiait egy új minőségben. A varjú nem csak a halál madara, hanem a bölcsességé is, ami pedig a dolgok átérzése, megtapasztalása során érhető el. Igazából mindegyik szereplő megteszi a maga útját, mindegyik több, érettebb és bölcsebb lesz. Az anya már azzal bölcsebb lesz, hogy felismeri önző vágyát, megéli fájdalmát, kifejezi azt, és végül belátja, hogy el kell engednie a fiait, amit meg is tesz. Ezáltal viszont sokkal többet kap vissza mint ami előtte az övé volt. Erre utal a kincs is, amit a fiúk hazahoznak neki.

A leány már nem bírja elviselni az anyja siránkozását, tehetetlen bűntudatát, elindul megkeresni a bátyjait. Ő magától néz szembe az ismeretlennel, nem fél. Közben az ő lelke is nő, gyarapodik. Érettebbé, bölcsebbé válik az út során. Eljut az erdőbe, ami mindig egy beavató hely, ahol szembe néz önmagával és egy új szintre lép.[5] A nővé éréséhez több állomáson vezet az út: kicsi kerek erdő alján, hét hegyen és hét völgyön túli kerek erdőn és végül a magas szikla tetején, ahol cselekednie kell. Viszont, amíg eljön ez a pillanat a cél elérésére, jól felkészült az úton az erdei öregasszonyok segítségével. Ezt az utat teljesen egyedül járja végig, apja nem is volt, anyja csak otthon kesereg, a bátyjai sincsenek vele. Ez az út ahhoz is hozzásegít, hogy megtudja, hogy ő kicsoda, meggyógyuljanak régi sebei, illetve békében és harmóniában éljen magával. A hegy és a völgy az élet hullámzását is jelenti, hogy újra és újra nehézségek kerülnek elénk, amiket meg kell oldanunk. A hegyek-völgyek és az erdő is egy labirintusnak tűnik, ami szintén a beavatást, a sötét oldalunkkal való szembesülést, lelkünk mélységét jelképezi. Fontos a türelem és a kitartás, illetve a bizalom és a hit, hogy ne térjünk le a kijelölt ösvényről, mert csak az vezet el a célig. Ha a tanácsokat megfogadjuk, az öregasszonyok útbaigazítására hallgatunk, akkor biztonságban eléjük a célt, önmagunk középpontját. Az öregasszonyok a nőiség érett, bölcs aspektusait jelenítik meg, ők a „banyák”[6], akik segítik bölcsességükkel és tapasztalatukkal a „szűz” leány beavatását a női felnőtt létbe. Ehhez járul hozzá az ajándékuk, amelyik mindegyike (két pár aranyalma, aranykörte, aranydió) a „szeretővé”, „anyává” érés folyamatát szimbolizálja: a párkapcsolatot, a szerelmet, a szexualitást, a termékenységet és a majdani gyermekáldást.[7] A közelgő párkapcsolatra utal az is, hogy mindegyikből kettőt adnak, azaz egy párt. Az arany pedig ennek a folyamatnak a tisztaságára utal és arra, hogy áldás van a nővé érés útján. Az öregasszonyok jelenléte, a bennünk levő bölcsességet is jelzi, ami intuíciók formájában kerül felszínre, és ez tudomásunkra hozza, hogy hogyan tovább.[8] Ugyanis a női személyiségfejlődésben nem annyira  logikus gondolkodásra való hallgatás mint inkább az érzelmekre való támaszkodás játszik döntő szerepet.[9] A lány nem ijed meg az ismeretlentől és lelke sötét oldalától, szembenéz a kihívásokkal, és ezt jutalmazza az őserő, az erdei öreganyók jelenléte és tanácsa által. Ha az ember valami olyat tesz, amivel előrébb viszi a fejlődését, ami jó neki és a világnak, akkor azt általában meg is jutalmazzák és segítik, a próbatételeihez erőt és segítséget kap. A lány az öregasszonyoktól megkapja azt az anyai gondoskodást (vacsora, megvetett ágy, nyugalom, útbaigazítás, segítség a felnövéshez), amit otthon nem kap, hiszen az anya csak magával és a fiai utáni bánatával van elfoglalva, cselekedni nem képes. Amikor a lány rájön, hogy fel kell vállalnia a szenvedését, problémáit, önmagát, hogy önállóvá kell válnia, a harmadik öregasszony (a három beteljesülést, a teljességet szimbolizálja) egy csudaírrel bekeni a vállát, és ezzel segíti a szárnyai kinövesztését. Csak így tudja elérni a célját: meg kell tanulnia szárnyalnia, azt pedig úgy tud, ha fölvállalja önmagát és önállóvá válik. Hét nap és hét éjjel folyton repül. A hét az égi és a földi lét (3+4) egysége, a fejlődést, változást, következő lépcsőfok elérésének lehetőségét mutatja.[10] Közben nem csak magáért repül, hanem a testvéreiért is. Mégis, a testvérein csak úgy tud segíteni, hogy előbb rendbe hozza, meggyógyítja önmagát, ő is végigjárja a felnőtté válás útját, és önmagát fölvállalva szabadon szárnyal a célja (az önmegvalósítás) felé. A másikon csak úgy lehet igazán segíteni, ha mi is megtapasztaltuk már azt, amin ő keresztülmegy. Amikor sikerül felérni a szikla tetejére és belép az aranypalotába, átveszi az anya szerepét. Rendet rak, főz a testvéreire, megterít, kimeri nekik a levest. Végül megpihen. Az ágy, az alvás is fontos motívum, hiszen igazán csak ekkor lesz teljes a lányban a változás. Az ágy a születés és a halál helye, mikor teljesen felkészült az újra, szimbolikusan meg kell halnia, hogy újjá tudjon születni. Alvás közben hozzáfér a tudatalattihoz és a probléma megoldásának a kulcsához. Mikor ismét felébred, egy változáson ment keresztül, elérte a következő fejlettségi szintet.[11] A felismerés, a tapasztalat már az övé. A nőiséget pozitívan élte meg, sikeresen átírta a hozott anyai mintát. Közben gyógyult, megtalálta önmagát, önálló felnőtt nővé érett és elfogadta az anyját olyannak amilyen, kritizálás nélkül, hiszen anyja mindig azt tette, amit legjobb tudása szerint tehetett.[12] Ahhoz, hogy az anya is végigjárja a következő érettségi fokot, a „banyává” (nagymamává) érést, ugyanazt az utat kell végigjárnia, amit a lányának. Sok mindennel szembe kell néznie, fel kell ismernie, és cselekednie kell, de ha ezt megteszi a jutalom sem marad el.

A tizenkét fiú az elején még kisfiúként viselkedik, el kell látni őket élelemmel, és ennek az elemi szükségletnek a kielégítése meg is felel nekik. A pszichéjük éretlen, tudatosságuk elenyésző.[13] Az anya ezt már nyomasztónak éli meg, szinte élősködőnek és dühében kitör a kívánság, hogy bárcsak ne is lennének a közelében, hogy végre egy kicsit fellélegezzen. A fiúk kénytelenek átváltozni, nem csak kívül, hanem belül, személyiségükben is, és messze elkerülni a szülői háztól, ami a felnőtté érésük folyamatát segíti elő. Ez védett helyen történik, az aranypalotában, ami egyben egyféle fogság is a számukra. Az arany itt is a fejlődési folyamat tisztaságát, a fényt jelképezi, ami által lassan megértik a bennük és körülöttük zajló folyamatokat, és egyre tudatosabbá válnak. A varjú a halál madara, így a fiúk régi énje is meghal, átformálódik, amíg egy új nem lesz belőle, mikor megkapják az újonnan varrt ingeket. Ezáltal ismét emberré válnak, vagyis megszületik az új énjük, felnőtt férfivá érnek. A halál, azaz a varjúlét szükséges, de csak átmeneti állapot. Addig létezik, amíg világra nem jön az új. Ez megnyugtatóan hat a gyerekre, hogy ne féljen, hiszen némi erőfeszítéssel, szándékkal ezt az állapotot meg lehet szüntetni, és megújult formában kerülünk vissza az életbe.[14] A varjú fekete így ez azt is jelenti, hogy a fiúknak számot kell vetniük a sötét oldalukkal, és a felismeréseik által új értelem fakadhat a mélyből. Lehetőség nyílik a tudattalan, lelki tartalmak felszínre hozására.[15] Az aranypalota elszigeteltsége segít a gyógyulásukban, de ugyanakkor nem igazán aktívak saját maguk megváltásában, önerőből nem tudják elhagyni a palotát és nem változnak vissza emberré. Ebben a nők segítenek: a húguk és az anyjuk. Csak általuk, az ő segítségükkel történhet meg a fiúk újjászületése. Ez utal a nők életet adó képességére is. A fiúk az idő során tapasztaltabbak lettek és felvállalják a férfi családellátó szerepét: „visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnan lehordták a temérdek sok kincset, mit varjúlétükben gyűjtögettek, hordtak össze.” Ez azt jelenti, hogy a lélek kincsei, amiket összeszedtek a világba való kireppenéseik során, az övékké lettek, a fizikai létben pedig ezentúl ők látják el a családjukat (az anyjukat és a húgukat) élelemmel: „Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.”  A kenyér a táplálást, a fizikai síkot, a testet jelenti.[16] Míg a nők az érzelmi, lelki síkú táplálást, biztonságot adják meg, addig a férfiak a fizikai szintű táplálékról, anyagi biztonságról gondoskodnak. Így a fizikai és a lelki, a férfi és a nő, a szülő és a gyerek ismét egységet alkot egymással és visszaállt a rend.  

            A mese fő mondanivalója tehát a családi egység és a testvérszereteten kívül a felnőtté érés útja, mely önállósodást, önmagunk felvállalását és önismeretet jelent. Az önismerethez szembe kell néznünk rejtett valónkkal, amit eddig elnyomtunk, ehhez pedig bátorság és őszinteség kell. Így válhatunk tudatosabbá, érettebbé és bölcsebbé. Ha ezen a folyamaton elindulunk mindig kapunk segítséget, és sosem marad el a jutalom. A mese befejezése szintén arra szólít fel, hogy éljük meg saját tapasztalatainkat, melyek által bölcsebb, lelkileg gazdagabb emberekké válhatunk: „Aki nem hiszi, járjon utána.”

---

[1] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 42.

[2] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[3] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 43

[4] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[5] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina kiadó, 1985, p. 97

[6] A nőiségnek három illetve négy archetípusa van: a szűz, a szerető, a leány és a banya. A szűz vagy leány az újrakezdés, a lendület, a szabadság, a bátorság, a függetlenség, öntudatra ébredés, a kezdet, öröm és felszabadultság minőségét jeleníti meg. A szerető minőségéhez a szenvedély, a szexualitás, az érett nő, a termékenység tartozik, az anyához pedig a teljesség, bőség, gondoskodás, táplálás. A banya a bölcs öregasszony, a már sok mindent megtapasztalt nagyanya, aki átadja a tudását a fiatalabbaknak. Ő a tanító és egyben a halál is hozzá tartozik, kegyetlenül elsöpör mindent, ami már nem szolgálja javunkat, ami elavulttá és fölöslegessé vált. Egyben tükröt tart, hogy felismerjük hibáinkat és szembenézhessünk önmagunkkal, hogy ezáltal elhagyjuk régi már nem működő dolgainkat és teret adjunk az újnak. Ez a négy minőség mindig minden nőben jelen van hol erősebben, hol gyengébben, ciklikusan változik. Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010  

[7] Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)

[8] Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004, p. 331

[9] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p. 43

[10] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[11] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[12] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 94

[13] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 95

[14] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985, p. 73

[15] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p.43.

[16] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

Felhasznált irodalom

Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág I, A csodaszarvas, Móra könyvkiadó, 1988

Bettelheim,Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985

Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről, Akadémiai kiadó, 2004

Czimer Györgyi: A nő titkai. A női beavatás útja a magyar népmesék világában. Bioenergetic kiadó, 2010

Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)

Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004

Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010  

Női archetípusok - Az anya

Az Anya a kiteljesedés és a bőség szimbóluma. A táplálást, az élet adását és őrzését, a tudás és a szokások továbbörökítését testesíti meg. A család szíve, központja, a családi tűzhely őrzője. Az egység, a harmónia megteremtése a feladata saját magában és a családban. Az Anya az életet szolgálja. Ez a fázis a kiteljesedést mutatja mind a nő mind a természet életében. A nő élete csúcspontjára emelkedik. A természetben pedig, amit eddig elvetettünk, azt most learatjuk, munkánk gyümölcsét élvezhetjük. Az élet ünneplésének, a hálaadás időszaka, és egyben a bőségé is, hisz mindenünk megvan, amire szükségünk van. Ekkor terem a legtöbb gyümölcs s ekkor a leggazdagabb a természet. Színek sokasága jelenik meg mindenütt, melyben elsősorban a sárga, az arany és a barna dominál. Ez az időszak nem csak az ünnepé, a bőségé és a termékenységé, hanem egyben felkészülés a hideg napokra, a banya időszakára is, hiszen betakarítjuk az élelmet, eltesszük szűkebb napokra - gondoskodunk a későbbi életünkről, és gondoskodunk a gyerekünkről, a családról is. Az Anya időszaka augusztus elsején kezdődik, kelta nevén ez Lughnasad vagy Lammas ünnepe. Az új bősége, az öröm, az érettség, a megújulás és az újrakezdés lehetősége, az adás és megosztás, a kiáradás, a táplálás és a nő mint anya tisztelete kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Sok nép tisztelte az Anyát, az anyaistennőt, hiszen ők az élet hordozói. Magyarországon elterjedt Boldogasszony tisztelete, de ugyanakkor Szűz Máriában, azaz Szűzanyában is az Anyát ünneplejük és tiszteljük, aki világra hozta Jézust, a fény és szeretet királyát. Mária Magdolnát is láthatjuk Anya minőségében, hiszen Jézus feleségeként két gyermeknek is életet adott. Ő a Szent Grál, a „megszentelt edény, mely befogadta a magot, mely Jézus királyi vérét és Krisztus isteni részét foglalta magában.” (Krizantén) Innen ered a várandós nőkre való utalás is: „áldott állapotban van”. Erdélyben ezt úgyis kifejezik, hogy „jövője van”. Az Anyaistennő a folytonosságot, a teremtőképességet, a körforgás állandóságát, a születést, a táplálást és a növekedést, fejlődést biztosítja. Néhány Anyaistennő: Enéh, Nagyboldogasszony.

E időszakhoz tartozó állat a szarvas, szimbolikus tárgya pedig a kemence, kosár és az aratókoszorú, mely szintén a bőséget, a táplálást, az anyaméhből való születést jelképezi. Holdszimbóluma a telihold, mely a teljességre utal. Bár az anya gömbölyödő hasára is asszociálhatunk.

Az Anya időszaka az őszi napéjegyenlőségig, szeptember 21-ig tart. Ezután következik a Föld elem időszaka, melyhez Földanya kapcsolódik – ez az időszak nagyon hasonlít az Anyáéhoz, de ez már egy átmenet és felkészülés a banya időszakára. A kiáradás utáni rendrakás, átalakulás, érettebbé válás felerősödik, melyet egyre inkább a lecsendesedés, az elengedés magunkba fordulás és a várakozás követ.

További irodalom

http://www.istennotemplom.com/

Salamon Gabriella: Az anya

 

A teremtés

A csapból is ez a téma folyik, és rengeteg helyen lehet utána olvasni annak, hogy hogyan tehetjük életünket jobbá. Lehet rengetegszer hallottuk, de még nem jött el az életünkbe az a pont, amire azt mondanánk, nahát tényleg, ez működik, ezt én is kipróbálom és elkezd tenni is valamit érte. A teremtés maga végtelenül egyszerű és mégsem működik sokaknál. Az út ugyanis nem is olyan egyszerű és rengeteg munka van vele, mégpedig önmagunkkal. A teremtés csak ennyi: szívbéli vágy és tiszta szándék aztán pedig elképzelem, hogy amit szeretnék az már megvan, abban élek és hálát adok érte. És kell egyféle elfogadás is, hogy ez akkor legyen így, ha ez nekem tényleg jó is és nem ártok vele másnak. Jártam már úgy, hogy őszintén vágytam valamire, de nem kaptam meg és aztán nem győztem hálát adni érte, hogy nem, mert nagyon rossz lett volna a számomra, ha az megvalósul, amit szerettem volna. Épp ezért nem kell görcsölni sem. Pl. állásajánlat. El kell menni mindenre, ami kínálkozik, aztán úgyis arra a helyre vesznek fel, ami valamiért jó nekem, vagy valamit tanulnom kell ott. Aztán pedig nyugodtan lehet változtatni is, ha az nem elég jó már, mert „kinőttem”. Nem kell megvárni a következőt, a bebiztosítás nem működik már. A lényeg a bizalom. Tudok-e hinni abban, hogy engem isten nem hagy magamra? És hogy létezik olyan hely, ember, dolog, amire vágyom és én megkapom azt? Ezért óriási munka, mert ez egy folyamat. Folyamatosan szembesülök magammal, a hitrendszereimmel, mit is tudok elfogadni vagy nem tudok elfogadni. Sok kérdés merülhet fel: megérdemlem én azt hogy bőségben éljek? El tudom azt hinni hogy mindig meglesz az amire szükségem van, de közben nem tudom mit hoz a holnap? Nincs is más választásom minthogy bízzak. El tudom-e fogadni isten irányítását az életemben? Arra, hogy bármi lesz is rábízzam magam? Ez nem éppen egy könnyű feladat. Mert bíznom kell benne és abban, hogy az én javamat szolgálja hosszú távon, bármit élek is meg. Isten és a lélek akarata összhangban van. A teremtés gyakorlatilag az istenbe és magamba vetetett hit és bizalom, szeretet és elfogadás. Néha viccesen azt mondom, istent ráérek később is szidni, de egyelőre belemegyek abba a dologba és elhiszem, hogy a legjobb fog történni velem. És aztán mégsem szidom istent, hanem valahogy képes vagyok hálásnak lenni neki a tapasztalatért és azért, hogy ő közben mindig vigyáz rám. Utána tisztábban látom, hogy mit is szeretnék, illetve mely hibáimon kell még dolgoznom.
Az egyik bökkenő a teremtésben a „hogyan”. Mikor megvolt, hogy mit szeretnék, első kérdésem általában az volt, hogy jó, de hogyan? Na ez az a kérdés, amire sosem kaptam választ. Tulajdonképpen nem is a mi dolgunk a hogyan. A mi dolgunk csak az, hogy tudjuk, mit is akarunk tulajdonképpen, és ha nem tudjuk, akkor ahhoz kérjünk segítséget, olyan tapasztalásokat kérjünk, ami segíti, hogy erre rájöjjünk. Azt már általában azért tudni szoktuk, hogy mit nem akarunk. Talán az ellentéte épp az, amit szeretnénk. Ha megvan, hogy mit szeretnénk, bele kell menni a tapasztalásokba, megnézni, hogy tényleg ezt akartuk? Lehet, hogy bejön és boldogok vagyunk, de az is lehet, hogy nem. Akkor megint át kell gondolni, hogy mit is szeretnénk, de egy tapasztalással megint gazdagabbak vagyunk és eggyel több dologgal vagyunk tisztában, amit biztosan nem akarunk az életünkben. És aztán marad a hit és a bizalom. Egy példa. Sorra vettem milyen körülményeket szeretnék a következő munkahelyemen, mire valaki elkezdte mondani a mostani helyzetet a munkaerőpiacon. Kitartottam vágyam mellett és életem legcsodálatosabb munkahelyén tölthettem 10 hónapot, minden bejött, amire vágytam. De az utam tovább vezet, ami a valódi életfeladatomhoz tartozik, és az ember tulajdonképpen akkor boldog életében, ha azt megtalálja, éli és teszi. Most úgy gondolom, hogy a szálak összefutnak és minden, amit eddig tettem életemben, az erre a munkára volt felkészítés. Most ez a következő lépcsőfok, aztán majd meglátjuk hogyan tovább, de most ebbe kell belemennem és megnézem, mit tanulhatok általa. Amikor erre a pályára léptem azt mondták nekem, hogy a holdon sem fogok találni állást, mert olyan telített a pálya, de aztán rengeteg állást hirdettek és fel is vettek – éppen akkor, amikor tudtam mit is szeretnék. Nem feltétlenül abban kell hinni, amit hallunk és látunk, egyszerűen magunkban kell hinni, és abban, hogy az életünk csodálatos.
Tehát életünk teremtésében az a nehéz, hogy tudunk-e hinni abban, amit nem látunk, nem érzékelünk? Tudjuk-e magunkat szeretni eléggé ahhoz, hogy megőrizzük méltóságunkat, hogy befogadjuk az életünkbe a jót és megválogatjuk azt, hogy mit és kit szeretnénk beengedni az életünkbe? Tudunk-e kiállni magunk mellett és élni a saját igazunkat? Át merjük-e adni az irányítást egy felsőbb erőnek, alázatosak tudunk-e maradni, de nem válunk áldozattá és rámerünk-e feküdni az élet hullámaira, hogy vigyen, ahová utunk tart?
Végül egy mondat Krizanténtól, ami nekem is erőt ad: „Ne félj várni a legjobbat!”