2012. november 25., vasárnap

A lélek hívó szava az egységre



Felkiáltó jelként jelent meg előttem az üzenet, hogy milyen fontos az összetartás! Kis közösségek alkotása, baráti, családi, spirituális vagy bármely más csoport, ahol a szeretetet tartja össze az embereket. „Csak így élhettek túl.” – hangzik még fejemben a mondat s megjelent a vágy a kapcsolódásra. Szellemileg is lehet, de a szellem a fizikaival együtt szerintem erősebb. A nyáron „beteg” voltam és a fájdalomban arra jöttem rá, hogy nincs szükségem semmire, viszont szerető emberekre nagyon is, ahol egymásra támaszkodhatunk. Nem mindig könnyű, de megtapasztaltam azt, hogyha igazán szeretünk valakit és ő is, akkor felül lehet emelkedni a régi mintákon és félelmeken és a szeretet még közelebb hoz egymáshoz. Fontosnak érzem a kapcsolódást, az összetartást és az egységet – főleg most ezekben az időkben. A fejlődés és a szeretet természetszerűen az egység felé visz, ahol nekünk is megvan a magunk helye. Ehhez a témához eszembe jutott Flo Aveia Magdalena „I remember union” c. könyvének utolsó fejezete. Nagyjából lefordítottam, mert már régóta szerettem volna hivatkozni rá.

Képzeld el, ahogy összegyűlnek a szereplők. A szerepek tudatos tudás nélkül formálódnak. Minden kötelék, mely összeköt, összehozza az idő lelkeit, hogy egyszer és mindenkorra szövetségre lépjenek és így létrehozzák az emberi tudatosság valaha megtapasztalt legnagyobb fejlődését. Minden időét, minden időben és minden időre. Összegyűltök. Most gyűltök össze. …nincs lehetőség arra, hogy megtagadd a hívást, a lelked hívását az időn keresztül hogy kifejezze magát és szándékát. Nincsenek határok, melyben megmaradhatnál, mivel a határok gyorsabban mozognak mint az ellenállás. És egyszerre az ellenállásnak nincs formája, nem tudja magával vinni a szándékot, mert nem létezik. Képzeld el, ahogy a szereplők összegyűlnek, hogy az emberiség minden tagját összehozzák az emberiség döntéséhez, mely az egység. Figyelj és ismerd fel a családunkat, az igazi származásunk családját, mert semmi más nem számít. Mivel csak a lelked családja az, ami hív téged. Csak figyelj a pillanatra, hogy megtaláld az egységet, melyet keresel. Csak figyelj a lelkedre, hogy elmondhassa neked fontosságát. Figyelj! Figyelj a hárfa és a dob hangjára. Figyelj. Figyelj! Az idő hív… Nézz! Nézd! Az idő kiált… Légy a kiáltással és a hívással, és mélyen magadban érezni fogod a válaszoló ritmust a létezés ütemére. Ne keress tovább, mert megtaláltad a hazafelé vezető utat. Benned van, és végül elkezdődött az utolsó, igazi trombitaszó hívása. Összegyűltök és ezért itt az idő. Nincs több válaszra váró kérdés. Hidd el, hogy ez a végső felvonás, és a terv a formába öntött igazság most és minden időben.”

2012. szeptember 24., hétfő

Intuitív LélekTánc




Szeretsz táncolni korlátok nélkül csak úgy szabadon? A táncban minden lehetséges, nincsenek határok! Fedezd fel önmagad és éld meg vágyaid a táncban! Tekints belülre és halld meg a lélek szavát. Elakadtál az utadon, beleragadtál egy élethelyzetbe, szeretnéd megélni a felhőtlen örömet, amit a szabad mozgás nyújt Neked, vagy csak kikapcsolódásra vágysz? Akkor itt a helyed! A tánc teret ad saját magad megélésére, belőled fakadó választ ad kérdéseidre, megnyitja szíved és segíti a nőiség megélését is. Minden táncmeditáció egy szeretetteljes összekapcsolódással kezdődik, hogy egymáshoz hangolódjunk és így is az egységet erősítsük magunkban és egymás közt. Gyógyulási folyamatainkban Mária Magdolna energiáit hívjuk segítségül, mely végigkísér a teljes programon.


 Szeretettel várlak!



Októberi időpontok:
2012. okt. 5. és okt. 19. péntek, 19:00-20:30, Mezőszél u-i ált. isk. tornatermében
Ár: létszámtól függ, átlagár: 800 Ft/alkalom


Bejelentkezéshez és további információért írj e-mailt: noisegutja@gmail.com
Részvételedet csak abban az esetben tudom elfogadni, ha előre jelezted nekem részvételi szándékod!


2012. szeptember 22., szombat

A táncmeditáció gyógyító hatása



A táncmeditáció egyfajta meditáció, ahol befelé fordulunk, hogy meghalljuk a lelkünk szavát és testünk segítségével kifejezzük azt. Tulajdonképpen szabad tánc, amelyben nincs koreográfia és csak a lélek rezdülése vezeti a test mozgását, teljes mértékben kifejezve önmagát és felszínre juttatva a mélyben rejlő információkat. A táncban egyesül test és lélek s tökéletes harmóniát alkot. A táncban nincs jó vagy rossz. Az a lehető legjobb, amit abban a pillanatban a testünk a mozgás által kifejezésre szeretne juttatni, hiszen az a lelkünk üzenete számunkra, akkor abban a mozdulatban érzi jól magát. Minden tánc más, mert minden pillanatban más van bennünk és másképp fejezzük ki azt. A tánc egy eszköz, amelyben régi mintákat oldhatunk fel és engedhetünk el, amelyben megtaláljuk az örömet és a szabadságot és amely által bensőnkből választ kapunk kérdéseinkre. Megélhetjük különböző minőségeinket és vágyainkat a tánc által. Ugyanakkor a táncmeditáció által nem csak saját lelkünkkel léphetünk kapcsolatba, hanem egymással is összekapcsolódhatunk és más szellemi vezetőkkel is kapcsolatba léphetünk, akik vezetnek benső folyamatainkban. Mozogni mindenki tud, hiszen az ember általában ösztönösen is elkezd mozogni, ha zenét hall. Nincs szükség másra mint a befelé figyelésre s az intuícióra. Engedjük meg magunknak megélni az örömet és a szabadságot, amire vágyunk, és ami mindig is bennünk volt. A tánc természetes mozdulatokból áll, s ezért életkortól függetlenül bárki gyakorolhatja.
 
A táncmeditáció hatása:

Önkifejezés
Önfelfedezés
Növeli az önbizalmat, az önszeretetet és az önelfogadást
Önmagunk megünneplésére kiváló eszköz
Kreativitás növelése
Félelmek, régi minták elengedése
Tudatosság növelése, szív megnyílása
Érzelmek felszabadítása
Lelki és testi tisztulás
Energetizálás
Harmonizálás
Életöröm
A belső teremtőerővel való kapcsolatba lépés
Állóképesség növelése
Koordinációs képességek fejlesztése
A szervezet öngyógyító folyamatainak felgyorsulása
Stressz oldó, felszabadító hatású
Segíti a testtudatosságot, a nőiség kiteljesedését, szépít
Kapcsolat a bensőnkkel és szellemi vezetőkkel
Az egység és a szeretet erősítése magunkban

2012. szeptember 19., szerda

Mária Magdolna workshop a Földanya jegyében



Elrepült a nyár és ismét elkezdünk befelé figyelni. A megszokott helyen, Máriagyűdön, ahol nagyon erősen jelen vannak a női energiák, ismét találkozunk és Mária Magdolna segítségével megnyitjuk szívünket és teret adunk a gyógyulásnak. Ezúttal Földanyára is hangolódunk, hálát mondunk a bőségéért, s szívünk szeretetével gyógyítjuk őt.

2012. október 6. szombat 10:00 óra. Máriagyűd kegytemplom.
További részletekért írj e-mailt

2012. szeptember 14., péntek

Ne hidd el!


Ne hidd el, hogy nem vagy értékes, hiszen az vagy! Ha valaki azt mondaná valaha is, és el akarná hitetni veled, hogy nem vagy elég jó vagy nem vagy elég értékes, akkor azt csak azért teszi mert azt akarja hogy félj, és ha félsz akkor uralkodni lehet feletted. Ezt sose felejtsd el és sosem engedd meg másnak, hogy lealacsonyítson és megalázzon téged! 

2012. szeptember 9., vasárnap

Teliholdünnep - a nőiség ünnepe



Mint a nők őrzője és védelmezője a Holdat régóta kapcsolatba hozzák a női termékenységgel. Régen szokás volt szertartásokat, ünnepeket szentelni a Holdistennőnek. A Holddal van kapcsolatban a menstruációs ciklus is, amikor a nők sokszor félrevonultak, mivel úgy tartották, hogy ilyenkor nagyon nagy az erejük. Az ősi civilizációkban a nőkre, az élet hordozóira, a Holdistennő leányaiként tekintettek. A nő szent, a nőiség szent. Itt az ideje, hogy megünnepeld nőiséged, akár egyedül vagy több nővel együtt. A nőiség havi megünneplésére született a Telihold-ünnep program, amelyen mi nők összejövünk és megszenteljük azt, akik vagyunk. 
Ha kedved van Neked is eljönni, sok szeretettel várlak. 
További részletek és információ e-mailben.

Időpont: 2012. szeptember 29. szombat 19:00 óra

2012. szeptember 7., péntek

Minden út Rómába vezet



Amikor azzal találjuk szembe magunkat, hogy vége egy életszakasznak, el kell engedni eddigi elképzelésünket, szokásunkat, utunkat, mert már másra van szükségünk, vagy mert a régi egyszerűen már nem működik, amikor még bizonytalanok vagyunk, hogy jó-e az amit teszünk és nem vagyunk biztosak az utunkban, amikor valami változás előtt állunk sokszor nehéz dönteni és elengedni a régit. Egy ilyen változás előtt kaptam az égiektől egy kérdést, ami számomra megadta az adott élethelyzetben a választ és továbbsegített: „Miért gondolod, hogy csak egy út vezet Rómába?” Ebben benne volt, hogy nincs egyetlen egy üdvözítő út sem és benne volt az is, hogy ha egy út nem működik, akkor működik egy másik. Ha az egyik véget ért, vagy zsákutcába futott ott van mellette a másik, ami szintén „Rómába vezet”. A cél a lényeg, a szándék, a „hogyan” pedig már nem is a mi dolgunk. Az majd adódik, az csak úgy lesz magától. A kérdés csak az, hogy rámerünk-e lépni másik Rómába vezető útra is vagy nem? Sőt, van rövidebb és hosszabb, egyenesebb és kanyargósabb, egymásra merőleges és egymással párhuzamos út is. Az utak néha találkoznak és néha nem. Van, amikor erre van szükségünk, van, amikor arra. Van, amikor ezt választjuk, van, amikor azt – de egészen biztosan eljutunk oda, ahová el kell jutnunk, mert „minden út Rómába vezet”.

2012. szeptember 2., vasárnap

Örömteli elengedés


Már sokat írtam az elengedésről és most újra előkerült életemben ez a téma. Volt szerencsém életemben megtapasztalni, hogy milyen egy örömteli szeretetteljes közös elengedés. Eddig vagy én döntöttem úgy vagy a másik, hogy másfelé vezet az utunk és ez mindig valami fájdalmat hagyott maga után. Egyféle bizonytalanságérzetet, hogy biztos, hogy jó-e ez így, mi lesz azután, nem bántottam-e meg nagyon, egy hiányt, lelkiismeret furdalást, valami negatívat, valamit, ami fáj. Mindig volt benne valami elhatárolódás, egymás életéből való kizárás, hogy könnyebben menjen a felejtés, az újrakezdés. Akivel megmaradt a kapcsolat, akár évekig is eltartott mire utólag mindent a helyére raktunk s csak most érezzük úgy, hogy most minden rendben köztünk, s a kapcsolatunk megfelelő minőségű és szintű. Volt, aki eltűnt, azzal másképp, szellemileg kellett ezeket megoldani.
Most végre sikerült ezt teljesen másképp megélnem és ráadásul rögtön duplán. Az égiek már néhány hónapja jelezték, hogy feladatunk egymással lezárult, de csak a szokásos módon próbáltam ezt lerendezni, ahogy eddig ismertem. Persze jeleztem a másik felé ezt, de mégis mintha semmi nem történt volna. Aztán az erős testi tünetek, jelek igencsak egyértelműsítették, hogy most már lépni kell. Amit igazán szerettem ebben a kapcsolatban, hogy abszolút mindig mindent elmondhattam a másiknak, ami bennem volt, teljesen őszintén. Így aztán ezt is. Kértem egy közös elengedés meditációt tőle. És abszolút támogatott ebben. Még a „rituálé”, amit mondott rá is nagyon hasonlított ahhoz, amit én olvastam én szerettem volna. Teret adtam kikívánkozó könnyeimnek is, mert hát azért mégsem olyan könnyű lezárni egy életszakaszt. S valahogy megéltem azt, amikor mind a két ember ugyanazt akarja vagy legalábbis elfogadja, belátja, hogy ez így jobb lesz, mert utána a megszokás, a ragaszkodás már csak hátráltatna minket a fejlődésben, hiszen már mindent megadtunk egymásnak, amire szükség volt, amit gyógyítani kellett az begyógyult. Fölösleges ragaszkodni a régihez, amikor már az újra van szükség. Megmaradt az őszinteség és a szeretet is. Nem kell bujdosni, visszatartani magam, hogy ne hogy összefussunk vagy játszmákat játszani hogy mégiscsak megmaradjon egy kapcsolat vagy valami nem feldolgozott vágyat elfojtani mert hirtelen megszűnt a kommunikáció. Minden a helyén van és ahogy közösen kezdtük el gyógyítani egymást és mindketten benne voltunk ebben a folyamatban úgy közösen is hagytuk abba. Minden a helyén van és mindkettőnk részéről van egy „ok.” a tovább menetelre. Ha mégis valami adódna, megtaláljuk egymást. Se a kommunikáció, se a szeretet nem szűnt meg, csak a ragaszkodás és a görcsösség a kapcsolat fenntartására. Igazán élmény volt és fájdalommentes. Mikor elment se fájt és nem maradt se hiány, se lelkiismeret furdalás. Csak béke és öröm. „Minden rendben van” - érzés. Az érzelmeimnek meg teret adtam. Nagyon szeretem ezt az őszinteséget köztünk. És ahogy mondtam mit szeretnék, kiderült, hogy érezte, de eleve szóltam a lelkének is, hogy tudja mi a helyzet. Ha valakivel szoros a kapcsolatunk egyszerűen megérezzük, hogy mi van a másikkal.
Utána pedig szintén egy pozitív elengedést tapasztaltam meg. Itt is szellemileg már minden rendezve volt és az jött le információként. Egyszerűen ismét az őszinteség volt a legjobb. Sőt, neki tisztább volt az én utam mint saját magamnak. Megtapasztaltam az elengedést és az elfogadást mindenféle harc és háború nélkül, egyszerűen és természetesen. Én sem tudom még mit hoz a jövő, de tudom, hogy ennek az életszakasznak vége. Úgy tűnik minden kapcsolat olyan mint egy párkapcsolat. Előbb rendezni kell a régit, hogy aztán jöhessen az új. S előttem áll egy újabb elengedés. Ez pedig a vallásról szól. Elengedem a vallást is s ezt nem is olyan könnyű. Azért nem mert évezredes múltam, és évezredes félreértéseket, gyógyulni kívánó sebeket, fájdalmat, téves eszméket, gondolatmenetet okozott. Nincs harc és nincs ítélet, csak elfogadás és elengedés van. Hála a megtapasztalásért, de most ebből ennyi elég volt. Számomra eljárt felette az idő. Megtapasztaltam és már nincs rá szükségem. Ideje továbblépni egy vallások nélküli világba, mivel a vallás túlzottan behatárol engem. Talán abba a világba ahol minden vallás egyé válik, s a középpontba vezet: a Minden Létezőhöz.

2012. augusztus 8., szerda

Örömtánc - egy nap a női szépség, és öröm jegyében


 (Hawaii hula és szakrális körtánc workshop Pécsett)

"Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is! " - Osho



Az egy napos "műhelymunkán" mélyebb kapcsolatba kerülünk a nőiségünkkel, magunkkal  és egymással. A különböző népek  táncait járva nemcsak különböző kultúrák életéből kapunk ízelítőt, hanem szakrális mivolta és körtánc jellege miatt erőteljesen hat Lényünk minden szintjén  és erősíti az egységet  az ősökkel és a különböző kultúrák népeivel. A közös tánc előhívja Lelkünk mélyéről a valódi örömöt és összetartozást. Az örömre való nyitottság képessége nagyban összefügg az önmagunk szeretetével és elfogadásával.

"A kör, mint forma erőteljes ősi szimbólum. A tánc, mely ősidők óta a mindennapok és rituálék fontos része mindig is az energia női oldalának kifejeződése volt. Egy olyan nonverbális nyelv, mely lehetőséget ad  az önkifejezésre, a Lelkünkkel és a Teremtővel való kapcsolódásra és a valódi öröm átélésére."

A hawaii hula tánc szintén szakrális, nőiséget, termékenységet erősítő, gyógyító tánc, mely mélyíti a természettel és önmagunkkal való kapcsolatot és  hatékony eszköze az örömteli önkifejezésnek. A program részeként nőiségünket, szépségünket egy  szertartással szenteltjük meg.

A program vezetője: Vidovics Ildikó Hanna - rekreációs terapeuta, szakrális körtánc oktató  

 Időpont: 2012. október 27. szombat   10.00-16.00 
Helyszín: Pécs
Részvételi díj: 5500 Ft/fő

Jelentkezni október 20-ig, 2000 Ft előleg befizetésével tudsz:


Vadas Rita
30/7383035

Szeretettel várunk!

További információt a jelentkezés után küldünk.

2012. július 8., vasárnap

Az érintés gyógyító ereje


Az érintés valóban gyönyörű és gyógyító hatású. Amikor csak érzékeled a másikat és érzed a lelkét, azt hogy az érintése önzetlen simogató hatású a lélek számára is. Az érintés, az ölelés, a lélek és a test közelsége képes felébreszteni a másikban a fényt és segít emlékezni a belső igazságra, önmagára, és segít felfedezni saját belső erejét. Végtelen tisztelet, szeretet és figyelem egymás határainak betartásával. Önismeret az adás és az elfogadás képességéről, a saját határok felfedezéséről, és a belső valóságunk megtapasztalásáról. „Idegenek” összejönnek és e érintkezésben már nem is idegenek, szinte barátokká válnak akik egy közös „élethelyzet” és „cél” miatt gyűltek össze és egymást segítik a gyógyításban mindezt a maga természetességében. A tantrában a nők felfedezhetik közben saját (szexuális) erejüket és nőiségüket biztonságban és ez a folyamat segít, hogy ezt átvigyék és éljék a mindennapokban. A valódi intimitás gyógyít és segít újrakezdeni, ha esetleg valakinek ebben a témában mélyen gyökerező akár előző életes fájdalmai vannak. Segít másképp látni a világot és az ellenkező nemet, segít beleszeretni és csodálni őt és eközben az egyénben is változik a saját magához fűződő viszony.

2012. július 3., kedd

A "jó nő" és a belső szépség

Kezdem egyre inkább a hétköznapokban is megélni ezt a belső szépséget és nőiséget, ami csak úgy van és nem kell indikátor hozzá. Segíthet a külső megjelenés, hogy jobban érezzük magunkat, dobhat egyet rajtunk, de egyszerű póló-nadrágban is lehet ugyanazt a nőiséget kifelé is árasztani. Ez így sokkal nehezebb mint valami jó ruhában megjelenve nőnek lenni, de a titka a belső kisugárzás. Az, hogy én azt erősítem magamban és elhiszem magamról, hogy szép vagyok. Szépnek érzem magam, nőnek érzem magam, harmóniában vagyok magammal, szeretetteljes vagyok és mindezt tudom magamról, érzem magamban. A külvilággal foglalkozni sem kell, mert a belső a lényeg, és ahogy egy ismert intimitással foglalkozó nő mondta, „a belső démonjainkat kell legyőzni”, mert lehet a környezet teljesen mást lát mint amit gondolunk. Meg ha mindig a környezettől várjuk a visszajelzést, akkor függünk tőle – függünk a divattól, az életünkben jelen levő emberek véleményétől, a médiától. Viszont ha sikerül belülről árasztani a nőiségünket, akkor teljesen mindegy, hogy mi van rajtunk, egyszerűen a kisugárzásra reagálnak az emberek és így is jönnek a csodáló tekintetek és bókok. A másik pedig, amit egy férfi mondott nem rég: nincs jó vagy rossz nő. A jó nő a közhiedelemben kb. azt jelenti, hogy minél jobban hasonlít Angelina Joliera. De ahány férfi annyi típusú nőt szeret. Tehát biztos, hogy van olyan férfi, akinek épp az adott nőre van szüksége, és fordítva. Aki pedig csak a külsőre megy, nos, olyan férfi a tudatos nőnek, aki már a spirituális lelki kapcsolatot keresi egy férfival, már nem kell, még ha olyan jól is néz ki, mert másra vágyik, valami sokkal mélyebbre és kielégítőbbre (a lelki társra). Viszont ami egy férfinak nem jó, ha a nő nem szereti magát és nem hiszi el magáról, hogy elég szép és elég szerethető. Ez plusz energiát, plusz szeretetet igényel a férfitől és előbb-utóbb megunja és ezért áll tovább, holott ha a nő szeretné magát és hinne, bízna magában minden rendben lenne. És még egy gondolat egy másik férfitól: Ha valakit szeretünk, a tenyerünkön hordozzuk. Ahogy összeszorítjuk tenyerünket ragaszkodásunkban ő kifolyik a kezünk közül akárcsak a víz. Ha jól érzi magát, megmarad, ha nem, akkor másfelé vezet az útja, akkor el kell engedni, hogy új lehetőség táruljon fel előttünk.

2012. július 2., hétfő

Ítélet

Biztosan számtalanszor találkozunk ítélettel és talán sokszor észre sem vesszük, amikor mi ítélünk. Sokszor egyszerűen csak összekeverjük a véleménnyel. Az „ítélet”, ha már megtörténik, valamire mégis jó, sőt, sok mindenre tanít. Persze jobb lenne nem ítélni, mert így rengeteg fájdalmat spórolhatunk meg magunknak. Ugyanis az ítélet éppen arra jó, hogy nem sokára rá mi is éppen azt tapasztaljuk meg, amit elítéltünk. De így legalább megértjük és elfogadjuk azt, amit előzőleg nem, vagy amit megtagadtunk saját magunkban. Ha nem is mi cselekszünk éppen úgy, amit előtte nem tartottunk helyesnek, akkor lehet épp egy olyan ember, akit nagyon szeretünk, és mert nagyon szeretjük, ezért szintén el tudjuk fogadni általa és a felé vagy egymás felé irányuló szeretet által azt a dolgot, amit előtte nem tudtunk. Tehát megint egy ítélettel kevesebb. Tapasztalásom szerint az ítélet garancia arra, hogy valamilyen formában megtapasztaljuk azt, amit elítéltünk és talán magunkban is megtaláljuk ugyanazt, amit olyannyira elnyomtunk vagy nem akartunk észrevenni. Ezek a felismerések is tudnak fájdalmasak lenni, de nem kell, hogy azok legyenek. Egyszerűen elfogadom magamban ugyanazt és kész. Több tapasztalás, több önismeret, több bölcsesség. Erre igazán jó. Bár jobb lenne nélküle és talán fel is tudja váltani a kíváncsiság, a megértés vágya és az elfogadás vagy épp a szeretet. Mert végülis minden bennünk van és minden, ami történik egy újabb tapasztalás és egy újabb ajtót nyit meg az utunkon. Tudva, hogy mindig a legjobb történik velünk és az adott pillanatban a tőlünk telhető legjobbat adjuk, nincs rá ok, oktalanság ítélni. Egy intimitással foglalkozó nő mondta a minap: „ha elítélném magam a múltam miatt nem ülhetnék most köztetek.” Én pedig csodálattal figyeltem és úgy gondoltam, úr isten, mennyi tapasztalás birtokában lehet, no meg most aztán itt van, ismeri a teljes skálát, s így volt számomra bölcs és hiteles.  

2012. június 28., csütörtök

A hála ereje

Az internetet böngészve találtam egy csodálatos ötletet, amelynek a neve Hála-Háló. Az adott honlapon lehetőség van a csatlakozásra, melynek a lényege, hogy a résztvevők kéthetente „véletlenszerűen” 3-4 fős csoportokba lesznek osztva s így ismeretlenül is küldjük egymásnak a hálát és a szeretetet. Az ötlet felépítésébe szinte beleszerettem. Először csak magunkba figyelünk és utána pedig szeretetet árasztunk szét magunkban, gyakoroljuk szeretni és elfogadni önmagunkat és ezután küldjük a hála érzését és a szeretetet a kijelölt embereknek, majd pedig magunkba fogadjuk az ő szeretetüket és ismét csak úgy vagyunk magunkban. Azért is osztom meg ezt az ötletet, mert egyrészt hátha valaki csatlakozni szeretne az eredetihez vagy pedig akár saját baráti körében is létrehozhat egy ilyen hála-hálót. Akár csak lélek szinten egyénileg is ki lehet választani 3-4 embert, akinek küldjük szeretetünket. Így is működik oda-vissza, mert ha az emberi tudat nem is feltétlenül, de a lélek reagál ránk. Érdekes megtapasztalni, hogy milyen érzés szeretetet küldeni és befogadni a másik háláját és szeretetét, illetve hogy mennyire megy az önmagunkban való lét és saját magunk elfogadása és szeretete. Ezután általában az univerzumoknak is küldöm a szeretetenergiát, ami a megfelelő légzéssel összekapcsolva hatásosabb, de mindenféle ceremónia nélkül is működik. Azért is hasznos ez a szeretetküldés, mert így több szeretetet tudunk mi is befogadni, magunkat és a környezetünket magasabb szintre emeljük, azon kívül ez a bolygón élő emberek feladata és a szeretet örömet okoz. Így aztán erősödik az „ismerem őket”, az összetartozás és az egység érzés is.

2012. június 27., szerda

Tűzszer üzenete - a férfi és a nő feladata

Tűzszernek hívom, mert most van a „tűz” ideje, a megnyilvánulásé, az erőé. Június 21. a kedvenc ünnepem, és ehhez kapcsolódóan 2-3 programon is részt vettem. De kezdenem a Botünneppel, ami Gyulavölgyében volt. „Magyarkodás” ide vagy oda, a lényeg itt is az egység, és amit megéltem szép volt. A tűznek óriási ereje van és ismét előkerült a tűz ünneplése az emberek körében. Már ha csak a Szent Iván éji tűzgyújtásra gondolok. A tűzzel való kapcsolódásra ugyanúgy mint a többi elemmel való kapcsolódásra szükség van. Beengedtük a tüzet és beengedtük a napot is szívünkbe és töltődtünk erejével. A férfiak (nők is, de többnyire férfiak) a botokkal táncoltak a tűz előtt egy belső körben, s ekkor ennek az eseménynek üzenetértéke volt a számomra, amit szeretnék megosztani. A férfi van középen, ugyanúgy ahogy az Atya is középen van, ő a ható. De ahhoz hogy meg tudja magát élni, hogy hatni tudjon, szüksége van az őt körülölelő (külső kör) nőre. A nő megtartja őt energiájában, körbeöleli, befogadja, és egyféle női erőt képvisel. A nőnek is erősnek kell lennie, hogy a férfi erős legyen. De ez másfajta erő. Egyféle belső erő, és egy erős önismeret. Tudom, hogy ki vagyok mint nő és mi a dolgom, tudom, hogy mitől vagyok nő. Ez a lágy befogadó, de mégis erőteljes energia segíti a férfit, hogy érvényesülni tudjon. A férfinak tehát mindenképpen szüksége van a nő megtartó erejére, de ez fordítva is igaz! Ha nincs mit befogadni hiány keletkezik. Ahogy az Atyát is körülveszi az Anya Világegyetem, amelyben megnyilvánul úgy a férfit is nő, de ketten (az Atya és az Anya Világegyetem) alkotják a Teremtőt. Ehhez kapcsolom a szexualitásban megélt szerepeket is. Itt is a nő tudja segíteni a férfit amennyiben a nő egy lágy, nyugodt, számára biztonságos teret hoz létre körülötte, amelyben befogadja és így kiegyenlíti vagy ellensúlyozza a férfi tüzét. Ez is egyfajta női erő, és amennyiben a nő kapcsolódni tud belső szakrális nőiségével ez természeténél fogva árad belőle. A férfinak pedig szüksége van erre a női megtartó erőre, mert ilyenkor a leggyengébb – hiszen teljesen kitárulkozik előttünk és sebezhető. Neki is szüksége van a biztonságra és a szeretetre, akár csak nekünk, nőknek. Sokféle férfi és nő van és nem biztos, hogy mindenki érti, amiről itt írok, de aki már azon a szinten van és tudatosan él, az azt hiszem érteni fogja. Én a férfi és a női szerepekről írtam, ahogy én érzékeltem és megtapasztaltam mint egyféle régi-új üzenet. Mert ez volt a feladatuk régen is, most csak emlékezni kell rá és a szívünk igazságát követni.  

2012. május 9., szerda

Mária Magdolna workshop


Mária Magdolna és Szűz Mária jelenlétére ráhangolódva kapcsolódunk egymáshoz egy gyönyörű környezetben Máriagyűdön. Ezúttal fókuszban a jelenlét és a fokozatos kinyílás. 

Idő és hely: 2012. május 26. 10:00 Máriagyűd kegytemplom.
Gyülekező 9:00-9:20 Pécs, Mohácsi út 35.
Kérlek előre jelentkezz be! Köszönöm!

2012. április 16., hétfő

A lélek ösvényein - Önismereti elvonulás a Mecsekben

Szeretnél mélyebb kapcsolatba kerülni saját magaddal? Szeretnéd megnyitni szíved mások felé és teret adni az érzelmeidnek? Szeretnél valamit elengedni az életedben vagy épp beengedni?  Vagy csak egy nyugodt helyre vágysz, ahol feltöltődhetsz? Esetleg fontos számodra az önkifejezés, a csend, a meditáció...

Ha így van, akkor irány a Mecsek!
 
Programok:
-         meditáció
-         táncmeditáció
-         sámándob
-         hangtál
-         kirándulás a környéken
-         tantrikus és egyéb szívet megnyitó és tisztító
önismereti gyakorlatok  

Az elvonulást a Pécsvárad közelében levő Dombay – tónál rendezzük meg, a Zengő lábánál fekvő kis tó mellett, mely egy igazi kis gyöngyszem. Ez a hely gyönyörű, nyugodt környezetet és remek kirándulási lehetőségeket kínál. Az elvonulás önellátó, gyümölcsöt biztosítunk. Ajánlott a böjt, mely segíti fizikai és érzelmi testünk tisztulását. Akik nem szeretnének élni ezzel a lehetőséggel, azok számára büfé, étkezési lehetőség van a közelben. Szállás hétvégi házakban.

Időpont: 2012. augusztus 3-5 (péntek-vasárnap)
Érkezés: (péntek du. 16:00-17:00 óra)
Visszaút: vasárnap 13:30-14:00 óra

Jelentkezési határidő: július 15.

Ár: 5000 Ft/ fő (az ár tartalmazza a kétnapi szállást, a gyümölcsök és egyéb kellékek árát)

Kérjük, aki szeretne jönni, mielőbb jelentkezzen, mert már csak 5 fő részére van férőhely!!

Lehetőség van pénteken vagy szombaton tűz körüli tánc és sámándobolás részvételében. Ennek ára 500 Ft/fő azok számára, akik csak ezen a programon vesznek részt! Ez esetben is kérem, hogy előre jelezd részvételi szándékod!

Jelentkezés és további részletek: noisegutja@gmail.com
30/7383035 (az esti órákban)
A jelentkezést csak 3000 Ft előleg befizetésével tudjuk elfogadni!

2012. április 9., hétfő

Szívbetekintő

Szeretnél már nagyon párkapcsolatot, vagy nem működik a régi? Szeretnéd mélyebben megélni a kapcsolatodat vagy magasabb síkra emelni? Mindehhez a szívedbe kell tekintened és megnyílnod a világ felé. A valóság vágyaidat, gondolataidat követi. Ha meg is nyílsz a másik nem felé, vajon minden rendben van a szívedben? Ugyanis előbb magunkat kell meggyógyítanunk, önmagunkat kell tudnunk elfogadnunk és szeretnünk feltétel nélkül. A feladatok gyakorlatorientáltak, melyben elsődlegesen az energiaáramlás, a tantra és az önismeret kap szerepet.
 
"A szeretet nem akar
A szeretet nem harcol
A szeretet nem lesz
A szeretet van
A szeretet nem keres
A szeretet nem kérdez
A szeretet az ami Te vagy."

További információ: itt

2012. március 7., szerda

Nyitott szívek hullámain


Mikor a szív megnyílik nem ismer lehetetlent. Ezen a workshopon megnyitjuk szívünket magunk és egymás felé s felfekszünk a lét hullámaira. hogy egy "új" valóságot tapasztaljunk meg a szívünk irányítása által.  


Időpont: 2012. március 31 (szombat) 15:00 óra 
Hely: 7630 Pécs, Mohácsi út 35.
Kérlek jelezd felém részvételi szándékod! Köszönöm!

2012. március 4., vasárnap

Nyerd vissza nőiséged erejét!

Az egyik Mária Magdolna foglalkozáson az ősök jelentek meg, és számunkra, az összegyűlt nők számára az üzenetük a következő: nyerd vissza az erődet! Nyerd vissza nőiséget erejét! Hívtam az ősöket, mert erős belső késztetést éreztem, hogy ezt kell tennem és nagyon nagy erővel jöttek. Kapcsolódtunk az erőteljes „nagymamákkal”, ősökkel, akik vezettek minket utunkon. Hihetetlen erővel tört fel az ősi erő és egyre csak hívott minket és azt üzente: nyerd vissza ez erődet, nyerd vissza nőiséged erejét! És ez egy meglehetősen nagy erő. Mikor ez megvolt és feltöltekeztünk a Föld és az ősök erejével Mária Magdolna vezetett minket tovább a fénybe, egyre felfelé és lágyítani kezdte a dolgokat, az energiákat, átfonva a szeretetével, fényével. 

2012. március 2., péntek

Tudattánc (Mária Magdolna üzenet)

A szellemi fejlődésetekhez, amit a szívekbe való belépésnek is tekinthetünk, értékelés nélkül a következőt szeretném útravalóul adni.
Mivel a fejlődés minden fokának létjogosultsága van arra az időre, amíg valaki azon a fokon tartózkodik, arra az időre szeretetteljes keretfeltételeket biztosít.
Nem az a lényeg hogy minél hamarabb elérjetek egy „magasabb” szintű tudatállapotot, hanem inkább az, hogy azt a tudatállapotot, amelyben jelenleg vagytok, szeretetben valósítsátok meg.
Minden fejlődés a maga módján a szív központjába vezet. Most röviden néhány tudatfokozatot írok le, sorrend és értékelés nélkül.
Lehetséges, hogy mindenki több fejlődési fokon áll egyszerre, habár olyasmit mint fok nem is igazán ismerünk. Inkább egy örömteli, játékos fejlődéstáncról van szó.
A tánc egyik része, hogy egy szemszögből saját magunkat figyeljük meg és megtanuljuk a mindennapok táncát megfigyelni és körülírni. Jó, ha azután le is írjuk vagy lefestjük tapasztalatainkat.
Egy másik része, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy sokkal többek vagyunk annál mint amit eddig hittünk magunkról, és hogy sokkal több lehetőségünk van arra, hogy hogy bánjunk az életünkkel mint eddig hittük.
A tánc nagy része arról szól, hogy megtanuljuk, hogy az életünkre mint örömteli játékra tekintsünk, amit magunk választottunk és a játékot ennek megfelelően becsüljük meg és fogadjuk el.
Mi magunk vagyunk az életünk szerzője, rendezője és színésze, miközben a mindennapi életünkben a többi részünkről általában megfeledkezünk.
Az elfogadásban át tudunk menni a tánc teremtő részébe úgy, hogy a táncot tudatosan irányítani kezdjük, akkor is, ha a hatás kicsit várat magára, és valamennyi idő szükséges, míg manifesztálódik.
Egy másik része a tapasztalatainkat különböző táncokban mások felé közvetíteni. Ezzel nagymértékben emelitek a tudatosságotokat.
Egy piruett a táncban azt is jelentheti, hogy ismét emlékeztek isteni képességeitekre és ezeket élitek.
Jelenleg sok ember tudatosan vagy nem tudatosan fényesebb szférákba táncolja magát, és repülésszerű ugrásokat épít be a táncába.
Ahhoz, hogy ezeket illetve más táncokat élvezni tudjatok, le kell vetnetek a súlyos csizmákat, nehéz ruhákat, hátizsákot, ólomövet és hasonlókat. Ha magatokba néztek biztos eszetekbe jutnak olyan kötelékek amik megfelelnek ezeknek a nehéz dolgoknak.
Ha magatok nem találtok semmit, akkor ahhoz, hogy a szívetekbe pillantsatok néhány szeretetteljes lehetőségeket kínálok fel:
Mennyire tudtad elengedni, magadról leválasztani a belső és külső függőségeidet a fizikai családodról? Gondolatban, érzésben és cselekedeteidben?
És közben ne higgyetek az egotoknak, ami azt súgja, hogy már nincs a számotokra fejlődési lehetőség.
Legyen bátorságotok felvállalni az emberi tökéletlenségeteket, mert ez az isteni fejlődésetek alapja.
Sosem valami megváltoztatása a lényeg, mert ez az ego egy rosszul értelmezett elve.
A javítani, jobbítani akarás a saját isteni teljességetekbe vetetett bizalmatlanság. Mindig csak a szívetek és a szeretet számít.
Az erőteljes változtatni akarás a lelket a kétségbeesés és nem teljesíteni tudás szakadékába veti.
Egy további szeretetteljes lehetőség a szívbepillantáshoz az az, hogy hogyan alakítjátok a mostani kapcsolataitokat.
Mások életét élitek vagy a saját szívbéli önmagatokét?  Minden kapcsolat ezért van, hogy titeket szolgáljon, hogy jobban érezzétek magatokat és nem fordítva.
Egy szabad kapcsolat 100%-osan a magam és 100%-osan mások számára is előnyös, támogató. Minden más áthagyományozott függőség.  Mindenki, aki amellett dönt, hogy saját maga mellett kiáll, további fejlődési lehetőségeknek nyitja meg magát.

In: Ina & Oda Odin: Maria Magdalena ist zurück!



2012. március 1., csütörtök

Mária Magdolna és a lélek

Tegnap Mária Magdolna esten ismét megtapasztalhattam, ahogy egy nőben, ahogy egy emberben gyönyörködni tud, és csak azért, mert létezik, mert a lelke esszenciája gyönyörűnek teremtetett mindenkinek. És csak vár, időt hagyva, türelemmel, hogy tegyük meg lépéseinket az önmagunkhoz vezető úton. Hagyja, hogy megéljük magunkat a saját tempónkban. Ha épp nem tudjuk merre tovább, ha nem is vesszük észre őt vagy az égieket, hanem saját világunkban tapogatózunk, vagy csak ott tartunk, ahol tartunk, egy szeretetteljes energiával sző át. Semmi nincs erőltetve, útmutatást ad, és várja, hogy lassan minden egyes szirmot kibontva egyszer meglássuk azt a gyönyörűséget mi is, ami bennünk rejlik és éljük azt. Merjük élni azt, amik vagyunk, aminek teremtve lettünk. Nagyon szeretem érezni Magdolnát és vele „dolgozni”, mert ezáltal mindig én is rengeteget tanulok és felfedezem énem különböző részeit s emlékeit. 

2012. február 21., kedd

A felszabadulás útja 2.

Folytatódott az utam és ezúttal sütött a nap is, minden simán ment. Ami leginkább megtapasztalás volt a számomra, hogy milyen fontos a kellő tisztelet. Hogy a test mennyire nem számít, hogy a szerelembe, szépségbe és szexualitásba vetett tévhitek, elvárások mennyire hamisak – mármint az, amit a média megpróbál elhitetni, és ezzel mennyi sérülést tud okozni. Hogy a szeretettel és tisztelettel párosult szexualitás mennyire természetes és egyenesen szent. Rájöttem, hogy lényegében nem kell párkapcsolat ahhoz, hogy máshoz kapcsolódni tudjunk, hogy megéljük a szeretetet, az érintést, és saját szexualitásunkat és mindezt egy nagyon szép és szeretetteljes módon. Nem kell hozzá nemi érintkezés sem és mégis sokkal tisztább, kielégítőbb, egyszerűen csak jó, talán mert a szívünk nyitott egymásra. Biztonságban megélhetjük magunkat és az érzéseinket egymás határait tisztelve. Lényegében az is mindegy, hogy férfi vagy nő, bár az igaz, hogy más az energetikája a kettőnek. Kinek mire van szüksége, de ez változó lehet. Van hogy valamikor határozottan férfi, aztán inkább a női energia és ezeken belül is igen széles a skála. Nem szól másról, mint szeretetről, örömről, játékról, elfogadásról és ítéletmentességről. Nincs ragaszkodás, mert senki nem akar a másiktól semmit, tudja a határokat és épp van is párkapcsolata. Nincs elvárás sem, a jelenben vagy és megfigyeled magad, mire hogy reagálsz, hol tartasz magadhoz képest. Segítő, gyógyító védett közegben vagy. Az ember itt is csak egy csatorna, és a jelenben kell lennie elvárás nélkül, csak megélnie a pillanatot. Ahogy hozzáteszi a személyes ragaszkodását fájdalmat érez. Ez csak 5 perc vagy 10 vagyis egy alkalom ami tart egy adott ideig, aztán vége. Nem lehet ragaszkodni és személyes vágyat rápakolni a másikra, mert mindennek megvan az oka és úgyis minden úgy történik ahogyan kell. Mindenkinek megvan az energetikája és olyan mintha a kimenet nem illene a bemenethez, ha az adott energiák nem passzolnak. Ezt érezni lehet és tudni is. Ez is, amivel pár percre megajándékoztuk egymást egyfajta szolgálat. Nem tudom mit érez, csak azt amit én, de nyilván az folyik rajtam keresztül, amire szüksége van. Ahogy beletettem az „én”-t már tiltakozott, hogy az nem kell neki és én megértettem. Fáj, de csak az egónak, a szívnek nem, mert tudja az igazságot. A Velencei kurtizán c. film jutott az eszembe, amikor Veronica anyja tanítani kezdi őt: Minden férfi a tied lehet, de egyikhez sem ragaszkodhatsz, és ebben a fajta „szolgálatban” valóban nem, de talán még a társadhoz sem. Addig van melletted, amíg az mindkettőtök fejlődését szolgálja, utána az egész úgyis csak szenvedés lenne. Ezt el kell fogadni és nem is olyan nehéz. Hiszen ha az ember őszinte magával, megérti, hogy éppen mit kever össze mivel és miért érzi azt amit. Akkor már minden letisztul benne és tovább is tud lépni nagyon hamar. A tiszta férfi energiára vágytam és mondhatni megkaptam. A tiszteletteljes, szeretetteljes, elvárás nélküli egymásra odafigyelést. És csak voltunk és éreztünk, és tükrei voltunk egymásnak. Nem volt fontos semmilyen ítélet, hogy milyen vagyok, mit hogy csinálok. Ahogy jött, és majd aztán ez visz tovább. A kulcs és a lényeg a szeretet. Ha valakit szeretünk, akkor felfedezzük a szépségeit és azt, hogy mi a jó abban amilyen ő. Nem fog fennakadni a súlyon és a kinézeten, csak akkor, ha már valami probléma van, de akkor meg kell keresni ennek az okát, mi van a mélyben és persze, hogy mi a hitrendszere az illetőnek. De ez már más téma.
Összefoglalásként, ha valaki ebbe a világba belekóstol lehet, hogy beleszeret és emlékezni kezd. Megérti a különbéget és elkezdi felfedezni magában az istennőt, ha nő. És ugyanakkor mélységesen tisztelni és szeretni a férfit, és meglátni benne az istent. S e kettő egysége megteremti a békét és a harmóniát a szívben. Namasté.

2012. február 20., hétfő

Elfogadom és szeretem a testem

Egy érdekes technikát ismertem meg nem régen, ami nagyon hatásos már egyszer is, de rendszeresen elvégezve pláne. Ha valakinek problémája van a testével, akkor minimum negyed órára, de lehet tovább, mondjuk egy fél órára nézzen a tükörbe ruha nélkül és csak nézze magát. Hagyja a gondolatait és érzelmeit szabadon áramolni, figyelje meg, hogy mi az, ami feljön. Aztán kezdje el mondani, hogy „szeretem a testem”. Akár részleteiben végig lehet mondani minden testrészt és szervet. Elfogadom és szeretem a testem, magam, a lábam, a fülcimpámat, a kisujjamat, a májamat, a vesémet, stb. Ami jön. Az ember fél óra alatt egyszerűen megunja önmaga bántalmazását és valóban szépnek látja majd magát. Van, akinek ez meglepően könnyen megy vagy ép szokatlanul nehezen, mintha kínpadra vinnék. Lehet, hogy sok minden előjön és több alkalomra van szükség. Volt, aki egyfajta felszabadulást érzett ezután, és volt olyan is, aki ettől a technikától 12 kilót lefogyott, csak azáltal hogy elfogadta és szerette a testét. Az elfogadás után indulhat meg a változás. Én szívem szerint a lelkemre, szellememre hagyom, hogy milyen az a test, ami szerinte számomra a legjobb. Találkoztam nagyon vékony és nálam teltebb nővel is. Aztán rájöttem, hogy mennyire fölösleges ezen agyalni, hogy ki milyen, mert mindkettőnek megvan az előnye, és mindegyiket lehet szeretni. És persze ugyanez igaz a férfira is. A lényeg hogy tudjuk szeretni és elfogadni magunkat és ne mások hitrendszereinek akarjunk egyfolytában megfelelni, mert honnan tudják, hogy nekünk mi a jó, hogy miben érezzük jól magunkat. Valamiért ez a jó, ami van, aztán meg úgy is lehet rajta változtatni a tudatban: egyszerűen csak másképp kezdünk el gondolkodni.

2012. február 19., vasárnap

Fontos az egyedüllét

Még mindig fülemben cseng az a mondat, hogy egyensúlyban kell lennie a pihenésnek és a munkának és hogy általában az a jellemző, hogy túl sokat dolgozunk, tevékenykedünk. De meg kell engednünk magunknak a pihenést is, amikor csak vagyunk és magunkkal foglalkozunk. Tegnap órákat voltam ebben a relaxációs állapotban. Olyat tettem, ami nekem jól esik, amitől töltődöm. Egyszerűen csak léteztem a magam körül megteremtett harmóniában és szeretetben. Csak úgy voltam. És a végén azt éreztem, hogy talán még egész életemben nem ajándékoztam meg magam ilyen sok szeretettel mint tegnap és hogy ez mennyire jól esik és mennyire szükség van erre, hogy néha egyszerűen csak önmagunkkal legyünk és, hogy oda figyeljünk saját magunkra. Igazából mindent meg tudunk adni saját magunknak, amire vágyunk. Ez a felismerés egyféle felszabadulás az alól, hogy nem a párunktól várjuk azt, hogy kitöltse a bennünk levő hiányt, mert mi is meg tudjuk adni magunknak azt, amire szükségünk van. Jó együtt lenni és a párkapcsolatnak is megvan a maga feladata, célja, de a személyes térre, az egyedüllétre is szükség van néha, hogy magunknak is meg tudjuk adni a kellő időt és szeretetet.

2012. február 18., szombat

A hangtál tanítása...

...az elengedés, a ráhagyás. Elengedni a megfelelést és a gyógyítani akarást vele. Azt is, hogy elképzeléseim szerint hogy hangzik jól és bízni. Bízni a hangtálban és ráhagyni magam. Vezesse a kezem, tegyen, ahogy akar. Ha úgy érzi, akkor kiadja a megfelelő hangokat és éppen azokat, amikre szükség van, és ha úgy érzi, akkor nem szólal meg. És csak el kell fogadni, hogy most nem. Aztán ami még lényeg a szívvel való kapcsolódás. Szeretni azt a hangtálat. Az elengedésben és a szeretetben, az elfogadásban hirtelen bele olvadok a hangtál rezgésébe, és ő visz. Észre sem veszem és vezet, énekel nekem. Gyógyít és megnyit. Tanít. Amire épp szükség van. De hiszen ez így van. A hangtál, a dob, a tánc és minden, amit teszek annak számára én akkor csatorna vagyok. Csak engedem magamon átáramolni az energiájukat, és azt ők határozzák meg, hogy mit. Ez benne a csoda és ez benne az, amibe bele lehet szeretni.

2012. február 9., csütörtök

A dob


Mesélték, hogy a sámándobnak szelleme van, hogy őt előbb meg kell szólítani és köszönteni kell. Megszólítottam és aztán az ölembe vettem. Átöleltem, megsimogattam. Hozzá bújtam. Az enyémmel is így szoktam. Hozzábújok, egészen közel és a szívem kapcsolódik az övével. Aztán átengedem magam neki, vezesse kezem. Épp azokat a ritmusokat szeretném dobolni, amit ő akar, amire a másik embernek szüksége van, ami gyógyít. S a dob mesélni kezdett és magával vitt. Vezette ujjaim és a kezem, és elvitt egy izgalmas útra. Énekeltem, ami jött. Valahol indián voltam, és valahová a fény felé tartottam. Ringatóztunk, utaztunk, és szerettünk. Éreztem a dob háláját és csak mesélt. Felálltam és körbetáncoltam vele a gyógyulni vágyókat, mindenkinek a megfelelő ritmust ütve. Aztán ismét átöleltem és egyszer csak megköszöntem a dobnak a szeretetét és megérkeztem a csendbe. A dobnak van szelleme, van rezgése. Látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, s most engem is közel engedett magához. De mi talán ismertük is már egymást közelebbről. Ismerős volt a hangja, ismerős volt ő maga. Élmény volt vele összekapcsolódni és érezni őt.

2012. február 8., szerda

Telihold-ünnep (Mária Magdolna üzenet)



A telihold is oka annak, amiért még valamit mondani szeretnék nektek.
A régebbi naptárak mind teliholdciklusokba voltak osztva és minden teliholdkor itt volt az ideje az ünneplésnek. A telihold-ünnepre való készülés utolsó napjai izgalommal voltak teli, mivel erőteljes energiaszint növekedés volt megfigyelhető.
Az „univerzum központi napjának” új energiája elkezdi harmonizálni az elmétekben a rezgéseket. Ezáltal az elméletek fénybe borul és szeretettel töltődik fel.

Több embernek megnyílik a harmadik szeme vagy más transzcendentális képességekre tesz szert.
Maradjatok a közelemben hogy jól fel tudjalak tölteni fényenergiával.
Legyetek a szívetekben, mert a szívetek bennetek van és szakadatlanul megajándékoz benneteket.
A kereszt és a szenvedés ideje nemsokára véget ér. Ünnepeljétek meg a bennetek levő isteni feltámadását. A kedvesem Jézus és én rendelkezésetekre bocsátjuk a szükséges energiát.
Vegyétek észre kedveseim, hogy mindenütt a Földön a lét forrásának egy új temploma épül.
A legfontosabb ezeket a struktúrákat megerősíteni és megsokszorozni, mert semmi más nem lesz hosszú távon maradandó.
Még nem tudjátok elképzelni, hogy mily csodálatos kihatása lesz az életetekre. Élvezzétek velem a három szív kalandját. (3 szív: a medencében, a tobozmirigynél és a szívben)
A három szív misztériuma egyre világosabbá válik előttetek a velem és az energiámmal való foglalkozás által.
Már vágyom rá, hogy a szívenergia szétterjedjen, és hogy azt a szeretetet éljétek, amire minden élőlény hivatott.


In: Ina & Oda Odin: Maria Magdalena ist zurück!

2012. február 7., kedd

Telihold



Telihold van és ez ujjongással töltött el. Már az utóbbi napokban készülődtem megünnepelni a teliholdat mint ahogy régen tettem. Régen sokat ünnepeltem holdünnepeket és az évkör ünnepeit. Aztán ez elmaradt. Munkám által ismét jobban tartom az évkört és kikerültek a konyhába (a „házi tűzhelyhez”, avagy a lakás szívébe) és egyéb helyekre az évszaknak megfelelő szimbolikus tárgyak. Most éppen maszkok és gyertyák. Lévén a fény és a tűz ünnepe Gyertyaszentelő Boldogasszony avagy Imbolc, no meg a farsangé. Sütöttem szíveket, mivel Valentin nap is közeleg, és a megfelelő italról is gondoskodtam, így minden megvan a „tora és bor” részhez. Már rég tartottam szertartást, most sem igazán azt tartottam. A véleményem továbbra is az, hogy egyszerűen csak a szívre kell hallgatni, és azt tenni, amit súg. A bort is helyettesítheti bármi más, mint ahogy a tortát is, mindegy mi, amire vágyom éppen. Régen volt rituálés ruhám, ami azért jó, mert mindig csak az „Ünnepeken” vettem fel és egy idő után átvette ezt az energiát, érezni lehetett az istennőt, a szeretet, s így könnyebben rá tudtam hangolódni az ünnepre. Most is átöltöztem, de nem abba. Meghívtam az Istennőt és Magdolnát a magam szavaival és emlékeztem az istennő szavára. Eltelt talán több mint hét év és az a néhány sor ugyanúgy megállja a helyét a mai napig is. Voltak kellékeim: kehely, egy szép tál vagy tányér és ékszerek, amiket csak ekkor húztam fel. Most is volt ezekből néhány. De a lényeg: a kapcsolat. A kapcsolat a belsőnkkel, a szívünkkel, a bennünk levő istenivel, istennőivel és magával a Teremtővel. Bennem erősen ég a vágy, a kapcsolódás a női oldalhoz, és szükségem van erre a kapcsolatra. Ünnepeltem magam és az istennőt. Magdolna szavaival örömteli és játékos volt a tánc, amelyen keresztül kapcsolódtam hozzá, de a táncra általában ez jellemző. Jó volt magamat megélni és kapcsolódni, emlékezni és ráhangolódni az évezredes szokásra, amikor a nők a nőiséget ünnepelték. A kiáradást, a teliholdat. Nem tartott soká, csak talán fél óra volt és mégis teljesen feltöltött. Kinézek az ablakon és rám mosolyog a telihold. Szimbolikus. Nem a teliholdat imádjuk és imádták, hanem a teremtés női princípiumát. A saját erőnket és szépségünket, azt amik vagyunk. És egy kicsit kizökkent a hétköznapokból és segít kapcsolódni önmagunkhoz, egy kicsit ünnepelünk együtt. Fizikailag vagy csak tudatilag, de együtt veszünk részt ezen az ünnepen, a nőiség egyik ünnepén.
Íme az istennő szavai:
„Én vagyok, aki vigyázok rátok
vagyok mindenek anyja.
Boldoggá tesz, ha nem feledtek.
Telihold ünnepén ki engem köszönt,
önmagát ünnepli bennem.
Jó Urammal együtt szőjük egy szövetté
minden életek fonalát.
Én vagyok a kezdet és a vég,
a Szűz, az Anya, a Vénség.
Akármerre jártok, tudjátok
én veletek vagyok örökre,
lelketek legmélyén várok rátok.
Magatokba tekintsetek, ha engem kerestek,
én vagyok a szeretet és az élet.
Keressetek és tegyetek boldoggá,
a szeretet muzsikája és a nevetés
szívemig érő ének.
Legyetek igazak hozzám, s igaz leszek hozzátok.
A szeretet a törvény és a szeretet a jutalom
nekem és néktek.
Úgy legyen”.
Ez megtalálható Raymond Buckland könyvében. Volt régen egy kis füzetem, amibe leírtam, ami nekem fontos volt, kis jegyzet, idézetek, ún. szertartásfüzet, amit magam készítettem. Nem nevezem meg a „vallást”, mert mindegy. Nem fontos, nem lényeges. Csak az számít, ami a szívben van és ami fontos, az ott marad. Mindenből az, ami kell. Valláson túli, csupán segítség. Egy katalizátor hogy önmagammal kapcsolatba lépjek és az istenivel, a többit a szív diktálja és minden jó, ami a szeretet kifejeződése. Vitt a szívem és én örömmel ünnepeltem. S gondolataimban folytatódik az ünnep a jelenlétben.

2012. január 25., szerda

A felszabadulás útja


Nemrég tudatosan mentem el egy programra, hogy szembenézzek a félelmeimmel. Egyrészt ott volt a félelem és a vágy. Mindkettő útjelző, hogy merre kell menni. A vágy, hogy másra gondolni sem tudsz és muszáj ott lenned, mert tudod és érzed, hogy ott a helyed, és a félelem, ami tudatja, hogy valami új, valami szembenézni való lép be az életedbe, valami új tapasztalás, ami talán romba döntheti eddigi nézeted, eddigi hitvilágodat. Elmentem, és mint annak idején, Inanna labirintusának bejárásánál ismét nekem kellett megdolgoznom, hogy egyáltalán bejussak abba az alvilági „labirintusba”, holott igazán semmi kedvem hozzá, de mégis a legnagyobb élményeket hozta eddig életembe. Hát mentem. Most nem zuhogó esőben és sárban, tüskékbe tenyerelve vagy kicselezve a kapu őrzőjét, hanem hóviharban. Sütött a nap, amíg ki nem szálltam a vonatról és abban a pillanatban esni kezdett a hó. Nem láttam szinte, térképet elő sem tudtam venni, mentem ahová a lábam vitt. Ösztönösen jó irányba mentem, csak mikor aztán mégis előszedtem azt a térképet, akkor tévedtem el. Aztán végül eltettem és ismét ösztöneimre hallgatva mentem tovább utamon, míg végül megérkeztem a helyszínre, ráadásul még időben. Pontosan megtapasztaltam azt, amitől féltem, ami valami ősi visszatartó emlék, amit most fel kell oldjak, mert újra és újra elém teszik. Első nap kicsit fejfájós, és persze, hogy azzal kerülök párba, akivel nem is akarok. Mindig azzal kerülök párba, de ott valami rendeznivaló van, előző élet vagy csak hitrendszer és mindig az lesz a vége, hogy megszeretem és hálás vagyok érte. Második nap sokkal mélyebb és sokkal jobb. A technika nem is számít olyan sokat, szinte nem volt, amit nem ismertem vagy csináltam volna már, viszont a megtapasztalás és az együttlét annál fontosabb. Az, hogy most hol tartok. Egyrészt fontos a másik személyisége, mit hogy tud közvetíteni mint csatorna, másrészt meg a Te és a jelenlevők munkája, és ettől lesz élmény. Mennyire sikerül beleengedni magunkat ezekbe a dolgokba? Megérinteni a másikat, rábízni magunkat, milyen érzés férfi és milyen érzés női energiával dolgozni? Mit vált ki? Ami nagy felfedezés volt, hogy sok minden teljesen természetes a számomra és hogy szeretek úszni az árral. A végén egy hétig még éreztem ezt a szeretet-egységet, amit a csoport létrehozott 2 nap alatt. A része voltam én is. Félre kellett tennem, hogy a másiknak mi a jó vagy nem jó, és abban hinnem, hogy neki most azt kell megtapasztalnia, azért került hozzám, amit én tudok adni, ami én vagyok, és majd ő eldönti magának, hogy ez neki milyen tapasztalat. Mondták, hogy még fog dolgozni az energia bennünk, és valóban. Jöttek álmok és érzések, vágyak és valami olyan, ami rengeteg ideig el volt nyomva és most előtört. Én meg elhatároztam, hogy ez az év erről fog szólni, önmagam ilyen irányultságú megtapasztalásáról. Ez nehezebb, mert itt én vagyok a résztvevő és nekem kell megtapasztalnom saját magamat. Csatornának lenni bizonyos helyzetekben könnyebb, hiszen végig velem van Mária Magdolna és az ő energiája folyik át rajtam, éppen az és annyi amire másnak szüksége van. Itt is velem van, de másképp. Itt nekem kell „dolgoznom”, szembesülnöm magammal és átengednem magam a tapasztalásnak, ami viszont mindig jó és értékes. Amúgy pedig szerintem ez a mostani utam erőteljesen összefonódik a Mária Magdolnával való „munkámmal”. Olyan érzésem van, mintha az, aki vele elkezd együtt dolgozni, az valamikor eljut erre a pontra valamilyen formában. 


2012. január 24., kedd

Emlékszem rád...

Nincs ellenállás, s mégis vannak szelíd határok, hagyják, hogy megéld önmagad és mégis védelmezőn átölelnek és vezetnek utadon. Lehet rajtad bármilyen álarc vagy bármilyen védelem, mert a szívedig látnak és látják azt a csodálatos embert, ami Te vagy. Ez történt velem is. Nem számított a kemény külső burok, hanem hirtelen a szívbe láttam és emlékeztem. Emlékeztem, hogy ki a másik, és emlékeztem, hogy ilyennek ismertem valamikor 2000 évvel ezelőtt. Akkor szerettem és most sem tudom nem szeretni. Ezek a pillanatok megmutatják igazi valónkat és szépségünket. Ebben a pillanatban vagyunk a szeretet, az egység, a határtalan öröm és boldogság és a béke állapotában, mert megnyíltunk magunknak és a bennünk levő szeretetnek. Előtör a belső ragyogó fényünk, és akkor előtör az emlék és egymásra ismerünk.  
Érdekes volt ezt megtapasztalni Magdolna foglalkozáson, bár annyira nem is csodálkozom rajta, mert mindig történik valami ilyen, valami felismerés és tanítás, ami mindig egy élmény számomra. Nem rég egy meditációban láttam, hogy mennyi embert foglal magába, mennyi embert szólít meg, mennyi embernek van „Magdolna-tudata”. És nem is biztos, hogy tud róla, meg nem is biztos, hogy kell. Ezt majd úgyis alakítja az élet, hogy kit hová és mikor vezetnek megtapasztalni vagy felismerni dolgokat. A lényeg, hogy sokan vagyunk, és ez jó.