A felszabadulás útja 2.

Folytatódott az utam és ezúttal sütött a nap is, minden simán ment. Ami leginkább megtapasztalás volt a számomra, hogy milyen fontos a kellő tisztelet. Hogy a test mennyire nem számít, hogy a szerelembe, szépségbe és szexualitásba vetett tévhitek, elvárások mennyire hamisak – mármint az, amit a média megpróbál elhitetni, és ezzel mennyi sérülést tud okozni. Hogy a szeretettel és tisztelettel párosult szexualitás mennyire természetes és egyenesen szent. Rájöttem, hogy lényegében nem kell párkapcsolat ahhoz, hogy máshoz kapcsolódni tudjunk, hogy megéljük a szeretetet, az érintést, és saját szexualitásunkat és mindezt egy nagyon szép és szeretetteljes módon. Nem kell hozzá nemi érintkezés sem és mégis sokkal tisztább, kielégítőbb, egyszerűen csak jó, talán mert a szívünk nyitott egymásra. Biztonságban megélhetjük magunkat és az érzéseinket egymás határait tisztelve. Lényegében az is mindegy, hogy férfi vagy nő, bár az igaz, hogy más az energetikája a kettőnek. Kinek mire van szüksége, de ez változó lehet. Van hogy valamikor határozottan férfi, aztán inkább a női energia és ezeken belül is igen széles a skála. Nem szól másról, mint szeretetről, örömről, játékról, elfogadásról és ítéletmentességről. Nincs ragaszkodás, mert senki nem akar a másiktól semmit, tudja a határokat és épp van is párkapcsolata. Nincs elvárás sem, a jelenben vagy és megfigyeled magad, mire hogy reagálsz, hol tartasz magadhoz képest. Segítő, gyógyító védett közegben vagy. Az ember itt is csak egy csatorna, és a jelenben kell lennie elvárás nélkül, csak megélnie a pillanatot. Ahogy hozzáteszi a személyes ragaszkodását fájdalmat érez. Ez csak 5 perc vagy 10 vagyis egy alkalom ami tart egy adott ideig, aztán vége. Nem lehet ragaszkodni és személyes vágyat rápakolni a másikra, mert mindennek megvan az oka és úgyis minden úgy történik ahogyan kell. Mindenkinek megvan az energetikája és olyan mintha a kimenet nem illene a bemenethez, ha az adott energiák nem passzolnak. Ezt érezni lehet és tudni is. Ez is, amivel pár percre megajándékoztuk egymást egyfajta szolgálat. Nem tudom mit érez, csak azt amit én, de nyilván az folyik rajtam keresztül, amire szüksége van. Ahogy beletettem az „én”-t már tiltakozott, hogy az nem kell neki és én megértettem. Fáj, de csak az egónak, a szívnek nem, mert tudja az igazságot. A Velencei kurtizán c. film jutott az eszembe, amikor Veronica anyja tanítani kezdi őt: Minden férfi a tied lehet, de egyikhez sem ragaszkodhatsz, és ebben a fajta „szolgálatban” valóban nem, de talán még a társadhoz sem. Addig van melletted, amíg az mindkettőtök fejlődését szolgálja, utána az egész úgyis csak szenvedés lenne. Ezt el kell fogadni és nem is olyan nehéz. Hiszen ha az ember őszinte magával, megérti, hogy éppen mit kever össze mivel és miért érzi azt amit. Akkor már minden letisztul benne és tovább is tud lépni nagyon hamar. A tiszta férfi energiára vágytam és mondhatni megkaptam. A tiszteletteljes, szeretetteljes, elvárás nélküli egymásra odafigyelést. És csak voltunk és éreztünk, és tükrei voltunk egymásnak. Nem volt fontos semmilyen ítélet, hogy milyen vagyok, mit hogy csinálok. Ahogy jött, és majd aztán ez visz tovább. A kulcs és a lényeg a szeretet. Ha valakit szeretünk, akkor felfedezzük a szépségeit és azt, hogy mi a jó abban amilyen ő. Nem fog fennakadni a súlyon és a kinézeten, csak akkor, ha már valami probléma van, de akkor meg kell keresni ennek az okát, mi van a mélyben és persze, hogy mi a hitrendszere az illetőnek. De ez már más téma.

Összefoglalásként, ha valaki ebbe a világba belekóstol lehet, hogy beleszeret és emlékezni kezd. Megérti a különbéget és elkezdi felfedezni magában az istennőt, ha nő. És ugyanakkor mélységesen tisztelni és szeretni a férfit, és meglátni benne az istent. S e kettő egysége megteremti a békét és a harmóniát a szívben. Namasté.

Elfogadom és szeretem a testem

Egy érdekes technikát ismertem meg nem régen, ami nagyon hatásos már egyszer is, de rendszeresen elvégezve pláne. Ha valakinek problémája van a testével, akkor minimum negyed órára, de lehet tovább, mondjuk egy fél órára nézzen a tükörbe ruha nélkül és csak nézze magát. Hagyja a gondolatait és érzelmeit szabadon áramolni, figyelje meg, hogy mi az, ami feljön. Aztán kezdje el mondani, hogy „szeretem a testem”. Akár részleteiben végig lehet mondani minden testrészt és szervet. Elfogadom és szeretem a testem, magam, a lábam, a fülcimpámat, a kisujjamat, a májamat, a vesémet, stb. Ami jön. Az ember fél óra alatt egyszerűen megunja önmaga bántalmazását és valóban szépnek látja majd magát. Van, akinek ez meglepően könnyen megy vagy ép szokatlanul nehezen, mintha kínpadra vinnék. Lehet, hogy sok minden előjön és több alkalomra van szükség. Volt, aki egyfajta felszabadulást érzett ezután, és volt olyan is, aki ettől a technikától 12 kilót lefogyott, csak azáltal hogy elfogadta és szerette a testét. Az elfogadás után indulhat meg a változás. Én szívem szerint a lelkemre, szellememre hagyom, hogy milyen az a test, ami szerinte számomra a legjobb. Találkoztam nagyon vékony és nálam teltebb nővel is. Aztán rájöttem, hogy mennyire fölösleges ezen agyalni, hogy ki milyen, mert mindkettőnek megvan az előnye, és mindegyiket lehet szeretni. És persze ugyanez igaz a férfira is. A lényeg hogy tudjuk szeretni és elfogadni magunkat és ne mások hitrendszereinek akarjunk egyfolytában megfelelni, mert honnan tudják, hogy nekünk mi a jó, hogy miben érezzük jól magunkat. Valamiért ez a jó, ami van, aztán meg úgy is lehet rajta változtatni a tudatban: egyszerűen csak másképp kezdünk el gondolkodni.

Fontos az egyedüllét

Még mindig fülemben cseng az a mondat, hogy egyensúlyban kell lennie a pihenésnek és a munkának és hogy általában az a jellemző, hogy túl sokat dolgozunk, tevékenykedünk. De meg kell engednünk magunknak a pihenést is, amikor csak vagyunk és magunkkal foglalkozunk. Tegnap órákat voltam ebben a relaxációs állapotban. Olyat tettem, ami nekem jól esik, amitől töltődöm. Egyszerűen csak léteztem a magam körül megteremtett harmóniában és szeretetben. Csak úgy voltam. És a végén azt éreztem, hogy talán még egész életemben nem ajándékoztam meg magam ilyen sok szeretettel mint tegnap és hogy ez mennyire jól esik és mennyire szükség van erre, hogy néha egyszerűen csak önmagunkkal legyünk és, hogy oda figyeljünk saját magunkra. Igazából mindent meg tudunk adni saját magunknak, amire vágyunk. Ez a felismerés egyféle felszabadulás az alól, hogy nem a párunktól várjuk azt, hogy kitöltse a bennünk levő hiányt, mert mi is meg tudjuk adni magunknak azt, amire szükségünk van. Jó együtt lenni és a párkapcsolatnak is megvan a maga feladata, célja, de a személyes térre, az egyedüllétre is szükség van néha, hogy magunknak is meg tudjuk adni a kellő időt és szeretetet.

A hangtál tanítása...

...az elengedés, a ráhagyás. Elengedni a megfelelést és a gyógyítani akarást vele. Azt is, hogy elképzeléseim szerint hogy hangzik jól és bízni. Bízni a hangtálban és ráhagyni magam. Vezesse a kezem, tegyen, ahogy akar. Ha úgy érzi, akkor kiadja a megfelelő hangokat és éppen azokat, amikre szükség van, és ha úgy érzi, akkor nem szólal meg. És csak el kell fogadni, hogy most nem. Aztán ami még lényeg a szívvel való kapcsolódás. Szeretni azt a hangtálat. Az elengedésben és a szeretetben, az elfogadásban hirtelen bele olvadok a hangtál rezgésébe, és ő visz. Észre sem veszem és vezet, énekel nekem. Gyógyít és megnyit. Tanít. Amire épp szükség van. De hiszen ez így van. A hangtál, a dob, a tánc és minden, amit teszek annak számára én akkor csatorna vagyok. Csak engedem magamon átáramolni az energiájukat, és azt ők határozzák meg, hogy mit. Ez benne a csoda és ez benne az, amibe bele lehet szeretni.

A dob

Mesélték, hogy a sámándobnak szelleme van, hogy őt előbb meg kell szólítani és köszönteni kell. Megszólítottam és aztán az ölembe vettem. Átöleltem, megsimogattam. Hozzá bújtam. Az enyémmel is így szoktam. Hozzábújok, egészen közel és a szívem kapcsolódik az övével. Aztán átengedem magam neki, vezesse kezem. Épp azokat a ritmusokat szeretném dobolni, amit ő akar, amire a másik embernek szüksége van, ami gyógyít. S a dob mesélni kezdett és magával vitt. Vezette ujjaim és a kezem, és elvitt egy izgalmas útra. Énekeltem, ami jött. Valahol indián voltam, és valahová a fény felé tartottam. Ringatóztunk, utaztunk, és szerettünk. Éreztem a dob háláját és csak mesélt. Felálltam és körbetáncoltam vele a gyógyulni vágyókat, mindenkinek a megfelelő ritmust ütve. Aztán ismét átöleltem és egyszer csak megköszöntem a dobnak a szeretetét és megérkeztem a csendbe. A dobnak van szelleme, van rezgése. Látszik, hogy sokat foglalkoztak vele, s most engem is közel engedett magához. De mi talán ismertük is már egymást közelebbről. Ismerős volt a hangja, ismerős volt ő maga. Élmény volt vele összekapcsolódni és érezni őt.

Telihold-ünnep (Mária Magdolna üzenet)

A telihold is oka annak, amiért még valamit mondani szeretnék nektek.

A régebbi naptárak mind teliholdciklusokba voltak osztva és minden teliholdkor itt volt az ideje az ünneplésnek. A telihold-ünnepre való készülés utolsó napjai izgalommal voltak teli, mivel erőteljes energiaszint növekedés volt megfigyelhető.

Az „univerzum központi napjának” új energiája elkezdi harmonizálni az elmétekben a rezgéseket. Ezáltal az elméletek fénybe borul és szeretettel töltődik fel.

Több embernek megnyílik a harmadik szeme vagy más transzcendentális képességekre tesz szert.

Maradjatok a közelemben hogy jól fel tudjalak tölteni fényenergiával.

Legyetek a szívetekben, mert a szívetek bennetek van és szakadatlanul megajándékoz benneteket.

…

A kereszt és a szenvedés ideje nemsokára véget ér. Ünnepeljétek meg a bennetek levő isteni feltámadását. A kedvesem Jézus és én rendelkezésetekre bocsátjuk a szükséges energiát.

Vegyétek észre kedveseim, hogy mindenütt a Földön a lét forrásának egy új temploma épül.

A legfontosabb ezeket a struktúrákat megerősíteni és megsokszorozni, mert semmi más nem lesz hosszú távon maradandó.

Még nem tudjátok elképzelni, hogy mily csodálatos kihatása lesz az életetekre. Élvezzétek velem a három szív kalandját. (3 szív: a medencében, a tobozmirigynél és a szívben)

A három szív misztériuma egyre világosabbá válik előttetek a velem és az energiámmal való foglalkozás által.

Már vágyom rá, hogy a szívenergia szétterjedjen, és hogy azt a szeretetet éljétek, amire minden élőlény hivatott.

In: Ina & Oda Odin: Maria Magdalena ist zurück!

Telihold

Telihold van és ez ujjongással töltött el. Már az utóbbi napokban készülődtem megünnepelni a teliholdat mint ahogy régen tettem. Régen sokat ünnepeltem holdünnepeket és az évkör ünnepeit. Aztán ez elmaradt. Munkám által ismét jobban tartom az évkört és kikerültek a konyhába (a „házi tűzhelyhez”, avagy a lakás szívébe) és egyéb helyekre az évszaknak megfelelő szimbolikus tárgyak. Most éppen maszkok és gyertyák. Lévén a fény és a tűz ünnepe Gyertyaszentelő Boldogasszony avagy Imbolc, no meg a farsangé. Sütöttem szíveket, mivel Valentin nap is közeleg, és a megfelelő italról is gondoskodtam, így minden megvan a „tora és bor” részhez. Már rég tartottam szertartást, most sem igazán azt tartottam. A véleményem továbbra is az, hogy egyszerűen csak a szívre kell hallgatni, és azt tenni, amit súg. A bort is helyettesítheti bármi más, mint ahogy a tortát is, mindegy mi, amire vágyom éppen. Régen volt rituálés ruhám, ami azért jó, mert mindig csak az „Ünnepeken” vettem fel és egy idő után átvette ezt az energiát, érezni lehetett az istennőt, a szeretet, s így könnyebben rá tudtam hangolódni az ünnepre. Most is átöltöztem, de nem abba. Meghívtam az Istennőt és Magdolnát a magam szavaival és emlékeztem az istennő szavára. Eltelt talán több mint hét év és az a néhány sor ugyanúgy megállja a helyét a mai napig is. Voltak kellékeim: kehely, egy szép tál vagy tányér és ékszerek, amiket csak ekkor húztam fel. Most is volt ezekből néhány. De a lényeg: a kapcsolat. A kapcsolat a belsőnkkel, a szívünkkel, a bennünk levő istenivel, istennőivel és magával a Teremtővel. Bennem erősen ég a vágy, a kapcsolódás a női oldalhoz, és szükségem van erre a kapcsolatra. Ünnepeltem magam és az istennőt. Magdolna szavaival örömteli és játékos volt a tánc, amelyen keresztül kapcsolódtam hozzá, de a táncra általában ez jellemző. Jó volt magamat megélni és kapcsolódni, emlékezni és ráhangolódni az évezredes szokásra, amikor a nők a nőiséget ünnepelték. A kiáradást, a teliholdat. Nem tartott soká, csak talán fél óra volt és mégis teljesen feltöltött. Kinézek az ablakon és rám mosolyog a telihold. Szimbolikus. Nem a teliholdat imádjuk és imádták, hanem a teremtés női princípiumát. A saját erőnket és szépségünket, azt amik vagyunk. És egy kicsit kizökkent a hétköznapokból és segít kapcsolódni önmagunkhoz, egy kicsit ünnepelünk együtt. Fizikailag vagy csak tudatilag, de együtt veszünk részt ezen az ünnepen, a nőiség egyik ünnepén.

Íme az istennő szavai:

„Én vagyok, aki vigyázok rátok

vagyok mindenek anyja.

Boldoggá tesz, ha nem feledtek.

Telihold ünnepén ki engem köszönt,

önmagát ünnepli bennem.

Jó Urammal együtt szőjük egy szövetté

minden életek fonalát.

Én vagyok a kezdet és a vég,

a Szűz, az Anya, a Vénség.

Akármerre jártok, tudjátok

én veletek vagyok örökre,

lelketek legmélyén várok rátok.

Magatokba tekintsetek, ha engem kerestek,

én vagyok a szeretet és az élet.

Keressetek és tegyetek boldoggá,

a szeretet muzsikája és a nevetés

szívemig érő ének.

Legyetek igazak hozzám, s igaz leszek hozzátok.

A szeretet a törvény és a szeretet a jutalom

nekem és néktek.

Úgy legyen”.

Ez megtalálható Raymond Buckland könyvében. Volt régen egy kis füzetem, amibe leírtam, ami nekem fontos volt, kis jegyzet, idézetek, ún. szertartásfüzet, amit magam készítettem. Nem nevezem meg a „vallást”, mert mindegy. Nem fontos, nem lényeges. Csak az számít, ami a szívben van és ami fontos, az ott marad. Mindenből az, ami kell. Valláson túli, csupán segítség. Egy katalizátor hogy önmagammal kapcsolatba lépjek és az istenivel, a többit a szív diktálja és minden jó, ami a szeretet kifejeződése. Vitt a szívem és én örömmel ünnepeltem. S gondolataimban folytatódik az ünnep a jelenlétben.