Az internetet böngészve találtam egy csodálatos ötletet,
amelynek a neve Hála-Háló. Az adott honlapon lehetőség van a csatlakozásra,
melynek a lényege, hogy a résztvevők kéthetente „véletlenszerűen” 3-4 fős
csoportokba lesznek osztva s így ismeretlenül is küldjük egymásnak a hálát és a
szeretetet. Az ötlet felépítésébe szinte beleszerettem. Először csak magunkba
figyelünk és utána pedig szeretetet árasztunk szét magunkban, gyakoroljuk
szeretni és elfogadni önmagunkat és ezután küldjük a hála érzését és a
szeretetet a kijelölt embereknek, majd pedig magunkba fogadjuk az ő
szeretetüket és ismét csak úgy vagyunk magunkban. Azért is osztom meg ezt az
ötletet, mert egyrészt hátha valaki csatlakozni szeretne az eredetihez vagy
pedig akár saját baráti körében is létrehozhat egy ilyen hála-hálót. Akár csak
lélek szinten egyénileg is ki lehet választani 3-4 embert, akinek küldjük
szeretetünket. Így is működik oda-vissza, mert ha az emberi tudat nem is
feltétlenül, de a lélek reagál ránk. Érdekes megtapasztalni, hogy milyen érzés
szeretetet küldeni és befogadni a másik háláját és szeretetét, illetve hogy
mennyire megy az önmagunkban való lét és saját magunk elfogadása és szeretete.
Ezután általában az univerzumoknak is küldöm a szeretetenergiát, ami a megfelelő
légzéssel összekapcsolva hatásosabb, de mindenféle ceremónia nélkül is működik.
Azért is hasznos ez a szeretetküldés, mert így több szeretetet tudunk mi is
befogadni, magunkat és a környezetünket magasabb szintre emeljük, azon kívül ez
a bolygón élő emberek feladata és a szeretet örömet okoz. Így aztán erősödik az
„ismerem őket”, az összetartozás és az egység érzés is.
2012. június 28., csütörtök
2012. június 27., szerda
Tűzszer üzenete - a férfi és a nő feladata
Tűzszernek hívom, mert most van a „tűz” ideje, a
megnyilvánulásé, az erőé. Június 21.
a kedvenc ünnepem, és ehhez kapcsolódóan 2-3 programon
is részt vettem. De kezdenem a Botünneppel, ami Gyulavölgyében volt. „Magyarkodás”
ide vagy oda, a lényeg itt is az egység, és amit megéltem szép volt. A tűznek
óriási ereje van és ismét előkerült a tűz ünneplése az emberek körében. Már ha
csak a Szent Iván éji tűzgyújtásra gondolok. A tűzzel való kapcsolódásra
ugyanúgy mint a többi elemmel való kapcsolódásra szükség van. Beengedtük a
tüzet és beengedtük a napot is szívünkbe és töltődtünk erejével. A férfiak (nők
is, de többnyire férfiak) a botokkal táncoltak a tűz előtt egy belső körben, s
ekkor ennek az eseménynek üzenetértéke volt a számomra, amit szeretnék
megosztani. A férfi van középen, ugyanúgy ahogy az Atya is középen van, ő a
ható. De ahhoz hogy meg tudja magát élni, hogy hatni tudjon, szüksége van az őt
körülölelő (külső kör) nőre. A nő megtartja őt energiájában, körbeöleli,
befogadja, és egyféle női erőt képvisel. A nőnek is erősnek kell lennie, hogy a
férfi erős legyen. De ez másfajta erő. Egyféle belső erő, és egy erős
önismeret. Tudom, hogy ki vagyok mint nő és mi a dolgom, tudom, hogy mitől vagyok
nő. Ez a lágy befogadó, de mégis erőteljes energia segíti a férfit, hogy
érvényesülni tudjon. A férfinak tehát mindenképpen szüksége van a nő megtartó
erejére, de ez fordítva is igaz! Ha nincs mit befogadni hiány keletkezik. Ahogy
az Atyát is körülveszi az Anya Világegyetem, amelyben megnyilvánul úgy a férfit
is nő, de ketten (az Atya és az Anya Világegyetem) alkotják a Teremtőt. Ehhez
kapcsolom a szexualitásban megélt szerepeket is. Itt is a nő tudja segíteni a
férfit amennyiben a nő egy lágy, nyugodt, számára biztonságos teret hoz létre
körülötte, amelyben befogadja és így kiegyenlíti vagy ellensúlyozza a férfi
tüzét. Ez is egyfajta női erő, és amennyiben a nő kapcsolódni tud belső
szakrális nőiségével ez természeténél fogva árad belőle. A férfinak pedig
szüksége van erre a női megtartó erőre, mert ilyenkor a leggyengébb – hiszen
teljesen kitárulkozik előttünk és sebezhető. Neki is szüksége van a biztonságra
és a szeretetre, akár csak nekünk, nőknek. Sokféle férfi és nő van és nem
biztos, hogy mindenki érti, amiről itt írok, de aki már azon a szinten van és
tudatosan él, az azt hiszem érteni fogja. Én a férfi és a női szerepekről
írtam, ahogy én érzékeltem és megtapasztaltam mint egyféle régi-új üzenet. Mert
ez volt a feladatuk régen is, most csak emlékezni kell rá és a szívünk
igazságát követni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)