2013. szeptember 26., csütörtök

A szerelem látni tanít



A szerelem nem tesz vakká – a szerelem ellenére is pontosan látjuk a másik hibáját, szépségét, azt aki, pontosan tudjuk, hogy kivel állunk szemben, csak az a kérdés, hogy megfelel-e és meddig. Valóban ő az, akivel hosszú távon élni szeretnénk? Ugyanakkor a szerelem tanít meg látni a másik valódi szépségét, azt, hogy ki ő valójában. Talán még maga sem látja azokat a dolgokat, amiket mi csodálunk és szeretünk, tisztelünk benne. Szeretetben, szerelemben kinyílik a világ és meglátjuk azt, amit egyébként nem látnánk. Megtanuljuk szépnek látni a világot, magunkat, a párunkat és ajtók nyílnak ki előttünk. Talán nem is lehet elképzelni azt a mennyiségű szeretetet, ami felszabadul és kiáramlik ilyenkor a környezetünkbe, emelve azt. Talán nem is gondolnánk, hogy a szerelemmel is gyógyítunk. Gyógyítjuk magunkat, egymást és közben felfedezzük magunkat és megtanulunk látni, látni másképp a világot, a bennünk zajló folyamatokat, a szépséget. S aztán, amikor megakadunk és megkérdezzük, miért nem rózsaszín a világ, emlékezzünk arra, hogy mi teremtjük meg a saját valóságunkat. Választhatjuk rózsaszínnek a világot. Ha szeretetet adunk, azt is kapjuk vissza, és ha mégsem, akkor valami még rejlik a színfalak mögött – amit még meg kell látnunk, s ha megláttuk, dönteni is tudunk a jövőről. Szeretjük- e magunkat annyira, hogy tovább tudjunk lépni szeretetben elengedve a másikat és szeretjük-e magunkat annyira, hogy teljes szívünkkel be és el tudjuk fogadni a másik jelenlétét és szeretetét, gyógyító ölelését, látjuk-e őt és benne magunkat? S ha látjuk, hálát adunk-e érte? Hálát, hogy láthatjuk és megélhetjük a szeretet és a szerelem csodáját önmagunkban.

2013. szeptember 1., vasárnap

Tantra a szexualitásban



A tantra szerint az ember része a Teremtésnek. A tantra elfogadó és megfigyelő. Nincs benne kettősség, sem ellentét. Nem harcol a szexualitás ellen, hanem átváltoztatja. Hiszen az ösztönök normálisak, természetesek, nincs mitől félni és nincs miért elfojtani. A tantra segít elfogadni önmagukat olyannak, amilyenek vagyunk ítélkezés nélkül. A tantra lelassít, nem siet sehová, ellazít. Fontos a hála, a megfelelő légkör kialakítása. A test templommá válik, egy szent hellyé, és a Föld Paradicsommá. Segít emlékezteti valódi önmagunkra és segít megélni az egységet. Nincs semmi tiltva, és semmire sincs kimondva, hogy rossz, de fontos az önmegfigyelés és a megértés. A tantra az energiák átalakításában segít.
A tantra szerint úgy kell a nemi aktus felé közeledni mintha az Istenség temploma felé közeledne az ember. A nemi aktus ima, egy meditáció, melyben feltárul a szentsége. A tantrában nincs küzdelem.
Az első a szerelem. Az ember akkor áll magához a legközelebb, amikor szerelmes. Ha tud szeretni, akkor megnyugszik, mert az élet értelme a szeretet. A feszült ember képtelen szeretni, mert a feszültségnek valami célja van, de a szerelem önmagáért létezik, nincs célja. A szerelem mindig most van, nincs benne jövő, se múlt és ezért áll a legközelebb a meditációhoz. A szerelmes az igazi szemével lát, meglát dolgokat és megéli őket. A szerelem a végtelenbe vezet. A szerelemben megszűnik az én. A tantra titka egyé válni a szerelemmel, érezni, egy lenni a kézzel, amely érint, simogat, egy lenni a csókkal, az öleléssel, belemerülni, felolvadni a testben, s ekkor az én megszűnik létezni. A szexuális energia, a szerelem, természetes és ártatlan, ha elnyomjuk, az olyan mintha az életet nyomnánk el. Ha csak a vágy hajt, akkor a másik csak eszköz, de ha a vágy átalakult, akkor a másikkal egybeolvadás történik, az ember részévé válik. Így egyenrangú a másik, nem lehet kihasználni. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához, mely végtelen és rejtelmes. A szerelem nem korlátoz, hanem felszabadít. A szerelem csak szabad lehet. Ha az aktus tökéletes, a légzés is közös, mely ekkor átalakul pránává (életerő), amely egy organikus egységben összeköti a párt, a két testből és lényből egy lesz. Már nincs férfi és nő, csak az Egy létezik. S ehhez bátorság kell, mert lélekszinten is meztelenül állunk a másik előtt, és szembenézünk önmagunkkal is. A tantra csak emlékeztet, hiszen amit ad, az mindig is bennünk volt, ha egyszer megvan az út, már nem kell vezető.
A szexualitás alapja a megújulás, a teremtés, de érzelem nélkül rombolóvá tud válni. A fejből eredő szexualitás nem igazi, mert az életből kell erednie, úgy válik szerelemmé. A partner felé áradó szerelem az élet imája. Ha a szükségleteket elnyomjuk, álszükségletek alakulnak ki, mint pl. a mértéktelen evés, mely igazából a szeretetre való vágyra mutat. A tantra szerint, ha az ember nem teljes és egész, akkor lemarad az életről, de az egységben megtalálja önmagát. A fizikai szerelem képes feltárni az igazi lényünket. Fontos az energiával maradni és nem a végére koncentrálni, a feloldásra, így a pár olyan mint egy tökéletes kör, egységben van. Az egyesülés nem átmeneti, nincs időhöz kötve. A „most”-ban van, az egységben, csak a szeretet létezik. Ha nincs benne sietség, az aktus egyre inkább lelki. Ekkor történik meg a lényünk átalakulása is, mely szabaddá tesz. A tantra azt mondja, ne meneküljünk el, hanem használjuk a szexualitást és változzunk át azon keresztül. A tantra átemel egy másik dimenzióba, nyugalmat ad. A férfi és a nő találkozott és energiát adott át egymásnak. Minél több energiát adunk annál többet kapunk vissza. Újjászületünk egymásban. Ha nem vágyik a pár csúcsra, akkor a szeretkezés akár órákig is eltarthat, mert végig az egységet élik meg, s az aktus olyanná válik mint egy meditáció. Az energia eljut minden helyre. A remegésben minden sejt egyesül és valójában ez okozza magát a remegést. Ekkor eggyé válunk a léttel. Minden, ami létezik a szeretőnkké válik, szerelmesek vagyunk mindenbe – ez a tantra. Minden pillanat értékes, ezért elsősorban az érzésre figyeljünk, mely segít minket a megértésben. Lassabban, tudatosabban kezdünk élni, képesek vagyunk egyé válni az étel ízével, az örömmel, stb. A tantra azt mondja, élj, élvezd az életet. Minél nagyobb vitalitással élsz, annál közelebb kerülsz a Teremtéshez. Ha teljességben éled az életet, akkor számodra nem létezik halál.
A tantra a bűntudat ellen van, mert azt keresi az emberben, ami ő. Nem fontos a szerep, az ideál, nincs bűntudat, csak az igazi önvaló fontos, mert akkor tud csak változni az energiával. A tantra segít megtalálni azt, ami bennünk igazi és levetkőzni azt ami hamis (ami megfelelés a társadalomnak, stb.), mert az nem adhat beteljesülést.
Abban nőttünk fel, hogy az áldozat erény, az élvezet önző és az önzés bűn. De ha nem élvezzük az életet, nem tudunk segíteni se másoknak, ha nem vagyunk boldogok, akkor csak boldogtalanságot adhatunk másnak, és ha nem ébredtünk fel, mást sem tudunk felébreszteni. Csak abból tudunk adni, ami nekünk is van. Aki feláldozza magát, az mást is áldozattá fog tenni. Ha valakiből sugárzik a boldogság, az másokra is hat, így másoknak is ad belőle, és ezáltal hálát érez, hogy hozzájárult valaki boldogságához, ami még több boldogságot vonz életébe. A boldogság megtalálásában, élésében segít a tantra, ahol a nemi aktus lehet az alap, egy ugródeszka, de nem cél és eredmény, nem a vég, csak a kezdet. A tantra azt tanítja, „cselekedj az érzéseid szerint”. A boldogság jó, a boldog ember nem árt másnak. A tantra megtanít arra, hogy mi a szexuális energia, hogyan lehet kezelni, mi a szexualitásban rejlő lehetőség, mi a gyönyör. Az eksztázisnak három forrása van: az itt és most (az aktusban megszűnik az idő), az egységben nincs ego, és az aktusban lehullik az álarc, a partnerek teljesen önmagukat adják, természetesek. A tantrikus orgazmus más mint a megszokott, nevezhetjük völgy orgazmusnak is. A kezdet ugyanaz, szükség van az izgalomra, de utána a pár megáll, öleli egymást és egyé válik a szerelmes ölelésben. Utána is lehet izgalom és mozgás, de újra és újra megállnak, így az érzés, a szerelem erősödik. Két tökéletesen nyugodt lény olvad ekkor egymásba, melyben erőt, vitalitást nyernek. A közönséges aktus viszont energiaveszteséggel jár. A mély szexuális aktusban az ego eltűnik, meghal, szétoszlik a személyiség, ezért olyan mint egy kis halál.
A tantra szerint nincs szükség feszültségre, engedjük el magunkat. A nyugalomban a másik eltűnik, ha nincs ellentét, az energia emelkedik. A szeretkezés olyan mint egy játék, nincs benne „kell”, nincs feladat, a komolyság és a gondolkodás csak gátol.  
A légzés is fontos a tantrában, pl. le lehet lassítani az izgalmat vagy segít az egymásra hangolódásban..
Az aktus változó mint az élet. Ne határozzunk el semmit, mert megkötést jelent. Spontánul alakuljon ki, ami ki szeretne alakulni, csak áramoljunk vele. Csak engedjük megtörténni, ne gondolkozzunk, ha irányítani akarjuk, gátoljuk. Nincs elvárás, nincs eredmény. Éljünk a „most”-ban, a pillanattal. Adjunk szabad utat a testnek, mert megvan neki a saját bölcsessége.


Irodalom:
Osho: Tantra: A lélekhez a szexualitáson keresztül