2014. január 12., vasárnap

Évezredes női sebek gyógyítása




A nőiségen ejtett sebek néha a mélyben gyökereznek. Sokszor talán nem is gondoljuk, hogy még mindig van gyógyulni valónk. Bizony, hogy nekem is van gyógyulni valóm benne, hiába foglalkozok már 7 éve ezzel a témával és segítek másoknak is ebben. Van egy olyan dal, hogy akit megérint az istennő, az változik. Le és fel mozgunk az élet spirálján. Hol úgy érezve, hogy minden összedőlt, pedig alig építettük fel és már tovább kell lépni, hol pedig szárnyalunk és minden rendben van. Egészen eddig nem volt bennem tudatos, hogy milyen mélyen is gyökereznek ezek a sebek, amiket mi nők ejtettünk magunkon életekkel ezelőtt cipelve magunkkal, talán még ebbe az életbe is, hogy végre felszabadítsuk magunkat e teher alól. Sok cikket, könyvet olvastam, hogy milyen mély és milyen fájdalmas volt ez a folyamat, (pl. boszorkányégetés), de nem éreztem igazán. Néha felcsillant a fájdalom valahonnan a mélyről, de csak most tudatosult bennem néhány oldás keretében, hogy hogy is volt ez annak idején, és mekkora fájdalmat okozott, amit csak cipeltem és cipeltem és most van itt az ideje, hogy letegyem. Akkoriban egyszerűen megmanipuláltak sok nőt, aki ennek engedve és ennek hatására istennői és gyógyítói képességével, hatalmával visszaélt. Aztán megindult az ördögi kör, az önbüntetés. Sok hétköznapi mintáinkat is érdemes megfigyelni, hogy hogyan cselekszünk. Hogy érezzük magunkat nőként otthon, a családban, a munkában. Ki tudunk bontakozni és teljesedni? Vagy valami elnyom? Hogy lehet ezen változtatni, kilépni. Ki kell lépni abból a helyzetből vagy inkább más hozzáállás szükséges? Szemléletváltás? Spezzano szerint kétféle szabadság létezik: „az egyik a dolgoktól való függetlenség szabadsága, olyan szabadság, amelyben elmenekülünk attól, ami zavar. A másik az igazi szabadság, ami belülről fakad, a dolgok felé irányuló szabadság, olyan szabadság, amit minden helyzetben, az elkötelezettségünk és annak hatására érzünk, hogy adunk.” (Chuck Spezzano: Ha fáj az nem szerelem, 17)

Egy időben a keresztény ideológia is rányomta bélyegét a nőkre, miszerint nem sokra tartották őket és a bűn fogalma mélyen gyökeret eresztett némely nőben, miszerint ő semmire sem érdemes. Ez miatt sokáig haragudtam az egyházra, de igazából bennem is élt ez a minta hiába olvastam ezoterikus irodalmakban, illetve hiába mondták nekem, hogy nincs bűn. Ehhez hogy elhiggyem nekem Eckhart Tollétól kellett hallanom egy tudományos választ: az ógörögből fordítva a vétkezés annyit jelent mint „elvéteni a célt”.  Valami átmozdult bennem ezáltal.
Talán sokan nem is gondolják és érzik, hogy előző életek mennyire hathatnak még most is a női szerepre, a nőiség megélésére.

Ideje meggyógyítanunk magunkban a nőt, hogy ragyogni tudjunk és egyensúlyt tudjunk teremteni magunkban és a világban a női és férfi princípium között.     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése