A nőiségen ejtett sebek néha a mélyben gyökereznek. Sokszor
talán nem is gondoljuk, hogy még mindig van gyógyulni valónk. Bizony, hogy nekem
is van gyógyulni valóm benne, hiába foglalkozok már 7 éve ezzel a témával és
segítek másoknak is ebben. Van egy olyan dal, hogy akit megérint az istennő, az
változik. Le és fel mozgunk az élet spirálján. Hol úgy érezve, hogy minden
összedőlt, pedig alig építettük fel és már tovább kell lépni, hol pedig
szárnyalunk és minden rendben van. Egészen eddig nem volt bennem tudatos, hogy
milyen mélyen is gyökereznek ezek a sebek, amiket mi nők ejtettünk magunkon
életekkel ezelőtt cipelve magunkkal, talán még ebbe az életbe is, hogy végre
felszabadítsuk magunkat e teher alól. Sok cikket, könyvet olvastam, hogy milyen
mély és milyen fájdalmas volt ez a folyamat, (pl. boszorkányégetés), de nem
éreztem igazán. Néha felcsillant a fájdalom valahonnan a mélyről, de csak most
tudatosult bennem néhány oldás keretében, hogy hogy is volt ez annak idején, és
mekkora fájdalmat okozott, amit csak cipeltem és cipeltem és most van itt az
ideje, hogy letegyem. Akkoriban egyszerűen megmanipuláltak sok nőt, aki ennek
engedve és ennek hatására istennői és gyógyítói képességével, hatalmával
visszaélt. Aztán megindult az ördögi kör, az önbüntetés. Sok hétköznapi
mintáinkat is érdemes megfigyelni, hogy hogyan cselekszünk. Hogy érezzük
magunkat nőként otthon, a családban, a munkában. Ki tudunk bontakozni és
teljesedni? Vagy valami elnyom? Hogy lehet ezen változtatni, kilépni. Ki kell
lépni abból a helyzetből vagy inkább más hozzáállás szükséges? Szemléletváltás?
Spezzano szerint kétféle szabadság létezik: „az egyik a dolgoktól való
függetlenség szabadsága, olyan szabadság, amelyben elmenekülünk attól, ami
zavar. A másik az igazi szabadság, ami belülről fakad, a dolgok felé irányuló
szabadság, olyan szabadság, amit minden helyzetben, az elkötelezettségünk és
annak hatására érzünk, hogy adunk.” (Chuck Spezzano: Ha fáj az nem szerelem,
17)
Egy időben a keresztény ideológia is rányomta bélyegét a
nőkre, miszerint nem sokra tartották őket és a bűn fogalma mélyen gyökeret
eresztett némely nőben, miszerint ő semmire sem érdemes. Ez miatt sokáig
haragudtam az egyházra, de igazából bennem is élt ez a minta hiába olvastam
ezoterikus irodalmakban, illetve hiába mondták nekem, hogy nincs bűn. Ehhez
hogy elhiggyem nekem Eckhart Tollétól kellett hallanom egy tudományos választ:
az ógörögből fordítva a vétkezés annyit jelent mint „elvéteni a célt”. Valami átmozdult bennem ezáltal.
Talán sokan nem is gondolják és érzik, hogy előző életek
mennyire hathatnak még most is a női szerepre, a nőiség megélésére.
Ideje meggyógyítanunk magunkban a nőt, hogy ragyogni tudjunk
és egyensúlyt tudjunk teremteni magunkban és a világban a női és férfi princípium
között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése