Az elmúlt időszakban rengeteget dolgoztam magamon és az
engem korlátozó régi minták és tapasztalások elengedésén. Újból felmerült
bennem a nők összefogásának fontossága. El sem tudom mondani azt a hihetetlenül
nagy erőt, ami egy női közösségben van, ha összegyűlik. Szertartásaim alatt
mindig jelen vannak a női segítők és nagyon szeretek a női bölcsekkel dolgozni,
ami általában úgy jelenik meg mint egy ősi törzs, sokszor indián törzs tagjai.
Ma egy csodálatos tapasztalásom volt. Az évezredes női sebeimen, félelmeimen
dolgozom éppen intenzíven és ma miután beszélgettem ezzel a sebzett női
részemmel, kértem Mária Magdolnát és az Istennőt, hogy vezessen oda térben és
időben, ahol még emlékszem a nőként betöltött szerepem gyönyörűségére és
csodálatosságra, ahol minden rendben van. És elvezettek egy ősi indián törzs
asszonyaihoz, ahol épp gyereket szültem és megéltem a szülés/születés
misztériumát. Ott vannak a nők a tábortűznél és ünnepelnek engem és a
gyermeket. Azt is éreztem, hogy befogadnak maguk közé, én tagja vagyok ennek a
közösségnek. Majd egy idős gyógyító asszony elénekelte a gyógyító dalomat. És
mikor vége volt a szertartásnak, megköszöntem a segítséget és azon kaptam
magam, hogy már nem vagyok lázas, amikor pedig szertartás elején még az voltam.
A női sebek erősen kihatottak a párkapcsolatomra mint félelmek, minták, és
ezért hónapokig köhögtem, végül belázasodtam. Eddig is sokat oldottam,
dolgoztam rajta, de ma talán ez beindított, gyógyított valamit, hogy nyitott
lehessek az új lehetőségekre, hogy megteremthessem magamnak azt a harmóniát, amire vágyom.
